blackKklansman -csuklyások

A hetvenes évek Amerikájában vagyunk egy rendőrségi osztályon, fekete rendőr megkapja a Ku-Klux-Klan tagsági kártyáját, ami lássuk be elég vicces lehetne. A történet mégsem vicces és valahogy nem is túl hiteles, annak ellenére, hogy állítólag igaz történeten alapul. A nagyon sok csúsztatás és logikai képtelenség ellenére van azért ebben a filmben valami, ami miatt mégis nézhető. Talán túl sok is, ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk (több mint két órás)... Nem minden fekete-fehér...

blackkklansman - csuklyások - 2018
rendező: Spike Lee - túl sok, a mondanivaló, a történet, a szájbarágás... vannak azért jobb filmjei még a kilencvenes évekből: A játék ördöge, MalcolmX, Nepperek, Az utolsó éjjel...
szereplők: John David Washington - a nagyarcú fekete fiú, hatalmas frizurával, Adam Driver - kedvelem ezt a nagydarab mackós fiút..... no és a képen látható ártatlan képű Topher Grace a csuklyások vezéreként, érdekes választás....
zene: stílusos az biztos, Prince új dala
ajánlás: ez a film amerikaiaknak készült, nem sikerült közel kerülnöm hozzá...

a kedvenc

Anna királynő életének részleteibe  és a 18. századi angol udvar szokásaiba pillanthatunk bele, úgy ahogy eddig még soha. Bár a történelmi háttér és a személyek mind valós alapot adnak, mégsem azt kapjuk, amit megszokhattunk. Történetünk főhőse természetesen a királynő és az ő kegyeiért küzdő Sarah, aki Marlborough herceg felesége és a fiatal, mindenre kész Abigail. A királynőt pedig könnyű boldoggá/ bolonddá tenni, így hol az egyikük, hol a másikuk jut előnyhöz. Közben pedig zajlik a háború, politikai csatározások, melyek itt csak apró kellemetlenségnek tűnnek, sokkal fontosabb, hogy a felség megkapja a brandyjét, a nyulait megsimogassák, és játszanak egy kártyapartit, rendezzenek egy bált, vagy éppen masszírozzák a lábát... Ez a fajta felelőtlen/felhőtlen élet persze meghozza a maga rothadt gyümölcsét (nem az ananászra gondolok )...
the favourite - a kedvenc - 2018
rendező: Yorgos Lanthimos - a homár,és az egy szent szarvas meggyilkolása után ez a film tiszta felüdülés..., merész rendező, nem akarja kiszolgálni mindenáron a nagyközönséget....
szereplők: A három grácia: Olivia Colman - az angol Francis McDormand - nagyon szeretem a játékát, az egyszerű, őszinte arcát, Rachel Weisz - mindig mindenben jó! - Emma Stone - annyira örülök neki, hogy nem marad meg az üres szerepeknél!
zene: mint minden más a filmben a zene is korhű egy pici csavarral... és mint minden Lanthimos filmben nagyon hangsúlyos...
kedvenc rész: imádtam a párbeszédeket, az erdei "rajtaütést", a fejezetek felosztását,
hasonló: témában nem, de előadásmódban a rendező filmjei mindenképpen....
ajánlás: ilyen perspektívából még nem láttuk a 18. századi angol arisztokráciát azt hiszem...

windows

A film egy összeszokott, gengszterbanda félresikerült rablásával kezdődik, amiben mindnyájan odavesznek. Az özvegyeik pedig, nem tudnak és talán nem is akarnak kilépni ebből az életből, amit férjeik eddigi "munkája" biztosított, most pedig árnyéka takar. Van mit takargatni, hiszen a banda tevékenysége szorosan összekapcsolódik a helyi politikai és gazdasági szereplőkkel is. A korrupció, pénzmosás, fenyegetés és hazugság mindent összemos... A kezdeti képeken kívül nincs egyetlen  akció sem, amit persze nem is igazán vártam a rendezőtől.... Viszont az izgalom sem a legfőbb jellemző a történetre. Az egyetlen ami életben tartotta mégis az érdeklődésemet a jellemábrázolás! Ezek a hölgyek szerencsére nem a mai trendnek megfelelő feminista vonalat tolták, sokkal inkább nőiesek és emberiek! Igaz a bőrszín, a származás itt is precízen el van osztva a hollywoodi mérce szerint, de ne legyünk már olyan szőrszálhasogatóak! Fantasztikus színészek, gyönyörű játékkal formálták a legkevésbé sem szerethető karaktereket, ami miatt érdemes végignézni...

windows - nyughatalan özvegyek -2018
rendező, forgatókönyv: Steve McQueen - az éhség (most is a kedvenc!), 12 év rabszolgaság, a szégyentelen - olyan türelmes, lassú, mély látásmód jellemzi, ami nem igazán a mozis világra jellemző...
forgatókönyvíró: Gillian Flyn - a női vonal sem akárki - holtodiglan, éles tárgyak...
zene: Hans Zimmer gondos válogatása: Nina Simone, Van Morisson, és Sade új dala, csudajó!!!
szereplők: Viola Davis - ez a NŐ mindig magával ragad, szenzációs!, Elizabeth Debicki - a nightmanager óta megjegyeztem magamnak, mert úgy tűnik csökönyösen nem akar csak szép lenni!, Michelle Rodriguez- a latin amerikai vonal, Cynthia Erivo - a sportos bébicsősz, Colin Farrel- hozza a formáját, Robert Duvall - még mindig félelmetes tud lenni, Daniel Kaluuya - aki az igazi sötét rosszfiú!...

csodálatos fiú

Be kell vallanom, hogy ezt a filmet nem fogom többször megnézni. Nem azért mert rossz, hanem rettenetesen felkavart. Egy fiú a gimnázium utolsó éveiben jár, jól tanul, szereti az irodalmat, egyetemre készül. Bár elváltak a szülei, amiről valljuk be nem sok szó esik ( én pedig rögtön ebbe a törésbe kapaszkodtam volna..) mert úgy tűnik jó kapcsolatban vannak apa és fiú, sőt az apa új családja is idillinek tűnik, ahogy minden más is a suli, a barátok, az anya, az anyagi jólét...
És ez a fiú elkezd drogozni és egyre jobban elveszik a világban, vagyis inkább önmagában... Az apa pedig mellette áll, próbál megtenni mindent, amit csak lehet és amit nem lehet... Kétségbeesetten keresi a kiutat, újra és újra harcol a fiáért... Könyörtelen, elviselhetetlen, hogy a szeretet a közelség semmivé lesz, nem ér semmit, csak az űr marad... Nagyon sok drogos film készült már, itt a nézőpont egy kicsit más, feladja azt az általános és kényelmes látszatot, hogy függő csak a lecsúszott, hátrányos, rossz környezetből jövő, családi mintát követő fiatalból lehet... Nem így van. A mostani fiatal generáció magában hordozza a feleslegesség, céltalanság, frusztráltság érzését, amivel legtöbben magunk is szembesültünk kamaszkorunkban, vagy később és amit egy egészséges lelkületű, majdnem felnőtt ember átél, megért és tovább tud lépni rajta. De van akinek ez nem sikerül....
beautiful boy- csodálatos fiú 2018
rendező: Felix van Groeningen - belga fiatal rendező egészen sajátos látásmóddal
író: David és Nic Sheff önéletrajzi írásából készült....
szereplők: Steve Carell és Thimothee Chalamet - apa és fiú összeillő páros! Maura Tierney - nagyon jól mennek neki a megtört anya szerepek, és Amy Ryen - a hölgyek nem igazán voltak reflektorban....
ajánlás: apáknak és fiúknak....anyáknak és lányoknak

bohém rapszódia

2019 számomra első filmje legyen mindjárt egy remekmű. Egy zseniális énekes cseppet sem tökéletes életébe pillanthatunk bele, nem nevezném kifejezetten életrajzi filmnek, hiszen nem az egész történetet látjuk, inkább csak az ötletek kipattanását, alkotás folyamatát és a gyönyörű megvalósulást... A zene iránti maximális tisztelet és rendkívüli légkör lengi körül a filmet, egyszerűen nem lehet a moziból hazafelé menni dudorászás nélkül. A filmtől mégis tartózkodtam kicsit, nem voltam benne biztos, hogy a zene lesz a főszereplő, tartottam tőle, hogy a mai trendnek megfelelően Freddie származása és szexuális élete lesz a reflektorban, de ez az aggodalom szerencsére alaptalannak bizonyult, mert ízlésesen, teljesen korrekt, mondhatni nyolcvanas évek stílusában a helyén kezelve volt része a történetnek. A lényeg a zene és Freddie Mercury...
bohém rapszódia - 2018
rendező:Bryan Singer
forgatókönyv: Anthony McCarten és Peter Morgan - mindketten járatosak az életrajzokban: a mindenség elmélete, Queen, a legsötétebb óra....
zene: QUEEN!!!
szereplők: Rami Malek - hihetetlen fiú, csak úgy süt belőle a tehetség, Mercuryként pedig egyszerűen felejthetetlen, megjelenik a színen és más nem létezik... Gwilym Lee -(nagyon cuki), Ben Hardy, Joseph Mazzello - a zenekar tagjai, az édes Tom Hollander "Miami"....
kedvenc részek: a próbák, felvételek, zenék...
hasonló: doors, controll...
ajánlás:  igazi csemege, nemcsak Queen rajongóknak!