esélylesők - il capitale umano

A magyar cím megint nagyon mellétrafált, de nem csak mi büszkélkedhetünk ilyen süket címmel a németeknél Die Süße Gier címmel futott... Miért nem hagyjuk az eredeti címet, vagy ha annyira muszáj, miért nem vagyunk pontosak? Persze ilyenkor az is megfordul a fejben, vajon a szinkronizálás is ilyen jól sikerült?! A film egy éjszakai biciklis gázolással nyit, csak az autót látjuk, a vezetőt nem... Három szemszögből követjük a történetet. Az első Dino, a törtető, együgyű apuka, aki nem lát mást lánya barátjának szüleiben, csak azt, hogy kő-gazdagok és ezt próbálja a saját hasznára fordítani. Ami persze elég szánalmas, mert közben meg mindent elveszít, leginkább a józan ítélőképességét.... A második nézőpont Carlaé, aki a gazdag üzletember felesége, mindig rohan, mindig gondterhelt, groteszk módon "zsúfolt" élete mégsem nevetséges, inkább nagyon is szomorú.... A harmadik pedig Serenáé, a fiatal csodaszép lányé, amiből aztán világossá válnak a baleset körülményei is... Itt ismerjük csak meg igazán a fiatal Massimilianot is, aki persze az égvilágon mindent megkap, a "nem" szót ugyan hírből sem ismeri, mégsem lehet egyszerűen utálni ( a díjkiosztó!, részeg hablatyolása...)... Remek a történet vezetés, nincsenek ismétlések, pedig háromszor látjuk az eseményeket, nincsenek a megszokott sztereotípiák sem, amit ilyenkor megszokhattunk ( a csúnya gazdagok mindent elintéznek a mocskos pénzükkel...), itt egészen mást kapunk... Nincs ítélkezés, nem fordít el semelyik szereplőtől, teljesen megértően, már-már hiszékenyen bánik a karakterekkel ezért is olyan életszerű ez az egész....

il capitale umano - human capital - (humán tőke) - 2013
rendező, forgatókönyvíró: Paolo Virzi - utána fogok nézni a filmjeinek...
író: Stephen Amidon novellája az alap..
szereplők: Valeria Bruni Tedeschi, Matilde Gioli, Fabrizio Bentivoglio, Fabrizio Gifuni, Guglielmo Pinelli, Valeria Golino! Giovanni Alzando - egytől egyik hibátlan alakítások, remek színészek!!
kedvenc rész: nehéz választani a három rész közül, talán a fiatalokét választanám, de a "színházi értekezlet" epizód volt a másik kedvenc...
hasonló: nemrég olvastam Totth Benedek: Holtverseny című könyvét, ahol a történet eleje pontosan ugyanez, aztán persze egészen más irányt vesz, mint a film...
ajánlás: ebben a filmben azt hiszem mindenki megtalálhatja magát, van itt milliomos üzletembertől, lecsúszott drogosig, jó helyre született, elkényeztetett kölyöktől, sokat látott naiv fiatalig, na és a szerencsétlenül járt elütött biciklisig... Fontos, hogy a film végén az utolsó feliratokat hallgassuk meg, mert így teljes a "valóság" és mert ha valakinek addig nem esett volna le a tantusz itt megkapja ...

detachment - mintatanár

A magyar cím megint sántít... Egy helyettesítő tanárról van szó ugyanis, akinek munkája nem egy iskolához, osztályhoz köti, folyton máshol tanít. Ez egy elgondolkodtató megoldás, amikor ezeknek a gyerekeknek pont a stabilitás, megbízhatóság lenne a fontos, azt látják, hogy a tanáraik is folyton cserélődnek, akik pedig maradnak idegroncsok, tehetetlenek, alkoholisták vagy gyógyszerfüggők, nincs itt semmi himi-humi nyersen beletalál a lényegbe... Néhol annyira megdöbbentő, nyers képeket kapunk, hogy nem könnyű nézni.....  Mintatanárunk is észreveszi az apró rezdüléseket, emészti magát a gyerekek viselkedésén, keresi a megoldásokat persze kevés látható eredménnyel.... Az Ő élete sem fenékig tejfel, ahogy bepillantást nyerünk gyerekkorába pontosan tudjuk miért képtelen egy helyen megmaradni, kötődni ... A tanárikar tagjait sem kíméli a kilátástalanság, kevesen képesek felülkerekedni a nehézségeken.... Ahogy a filmben is elhangzik a gondolat: - jó volna valamiféle vizsgához kötni, kiből lehet szülő és kiből nem....én pedig hozzátenném, a pedagógust is, messze nem elég, hogy elvégzi az iskolákat és papírja van róla....

Detachment  - 2011
rendező: Tony Kaye - nem egy tündérmese, lásd Amerikai história X...
szereplők: Adrien Brody - teljesen magára öltötte ezt a szerepet is, az ilyen érzékeny szerepekben imádom... Marcia Gay Harden - a tehetetlen igazgatónő, magánéleti problémákkal megtűzdelve, James Caan - az öreg, aki a maga módján éli túl a mindennapokat... Blythe Daner - talán az egyetlen normális tanár? Lucy Liu - a még nem kiégett példány... Tim Blake Nelson - a már megbolondult...., Sami Gayle - a kiskorú prosti..., Betty Kay - a dagi lány...
kedvenc rész: az iskolai jelenetek és a dokumentumszerű beszélgetések, gondolatok... A nagyapás, gyerekkori és a prostis részeket én szívesen kihagytam volna, ez már túl sok....
hasonló: az első ami eszembe jutott a Fél Nelson ....
ajánlás: nekem kicsit sok, a nyers igazság néhol túlzásnak hatott, de aki ismeri a rendező említett filmjét, az nem fog fanyalogni...

Liza, a rókatündér

Már a film előzetese elbátortalanított jó néhány embert a környezetemben, de nem adtam fel és végül találtam egy rendíthetetlen kísérőt. A történet egy fiatal lányról szól, aki az igaz szerelmet keresi. Szeret táncolni, kiválóan beszél japánul, romantikus japán történeteket olvas és nem mellesleg van egy képzeletbeli japán barátja.Csak egy gond van, a férfiak, akik a közelébe kerülnek sorra meghalnak... Lehetetlen helyzetekbe csöppen, ahol a fantáziája sem szab határt. Tulajdonképpen egy véres, morbid, krimi, jó kis magyaros felhanggal...
Liza, a rókatündér - 2014
rendező, forgatókönyv: Ujj Mészáros Károly - hajrá!
szereplők: Balsai Móni - Liza, remek karakter azt meg kell hagyni, és Ő pontosan beletrafált!! David Sakurai - Tomi Tani, ??? Bede Fazekas Szabolcs - Zoltán zászlós - mit is mondjak, belopta magát a szívembe.... Schmied Zoltán - Henrik,a nyálas szívtipró szerepében, egyszerűen klassz, Revicky Gábor - itt is mint mindig, tökéletes... és még Molnár Piroska, Kocsis Mariann,Cserna Antal, Kovács Lehel...
kedvenc rész: tudom szörnyen hangzik, de mindig mosolyogva vártam a következő férfi halálát....Talán aki megnézte a filmet, érti mire gondolok! (vagy velem van a baj?!)
hasonló: Amelie csodálatos élete jutott először eszembe, mert a két tündéri lány nagyon sok mindenben hasonlít,aztán egy-két dán film: a zöld hentesek, gengszterek fogadója, és persze a magyar csinibaba is....
ajánlás: mindig elfogult vagyok egy kicsit a magyar alkotásokkal, nagyon szeretném szeretni őket és azt hiszem most is ezt teszem, de úgy gondolom joggal. A mai amerikai vígjáték kínálatot legalábbis messze felülmúlja!