the fifth estate - a wikileaks botrány

Hihetetlenül lehúzza mindenki ezt a filmet, engem valahogy magával ragadott az egész úgy, ahogy van, sőt piszokul behergeltem magam a látottak és a valóság szánalmas egyezésein. Igen, tudom, hogy ez (sem) a teljes igazság... És pont ez ami, annyira pofon vágott, annyira szánalmas a mai civilizáltnak mondott emberfajtánk, a diplomáciának hívott ocsmányságok, amikor nemzetek "nagyjai" egymás seggét nyalják, egy-egy döntést addig-addig mérlegelnek és egyeztetnek, amíg már senki nem fogja tudni ki is lesz a döntés felelőse, közben pedig a legkiszolgáltatottabb emberek halnak halomra... Nem Assange narcisztikus személyisége, vagy Daniel magánélete, vagy kettejük kapcsolata volt itt a fővonal, ezzel a rendező csak altatja a közönségét...  A történetet többé-kevésbé mindenki ismeri és szerintem remek filmet csináltak belőle, bőven hagy gondolkodni valót maga után....
the fifth estate - 2013
rendező: Bill Condon - az alkonyatok után a fene sem gondolta volna....
szereplő: Benedict Chumberbatch - szenzációs mint mindig, Daniel Brühl - korrekt alakítás, David Thewlis, Laura Linney, Moritz Bleibtreu, Carice van Houten.....
hasonló: a közösségi háló - a facebook-os sztori, persze sokkal nagyobb népszerűségnek örvend...., és a cosmopolis című Don DeLillo novellája alapján készült film, ami szintén nagyot bukott a nagyközönség előtt, érdemes pedig megnézni és olvasni is....
ajánlás: valamiért Umberto Ecco jutott eszembe, arra kérték ugyan gondolja már át és rövidítse le a rózsa neve című könyvének első száz oldalát.- valami olyasmit válaszolt, hogy - szó sem lehet róla, mert aki azon a száz első oldalon túljut, csak annak érdemes tovább olvasni, aki itt feladja, azt úgysem érdekelné a folytatás sem, nem okozna neki örömet....

words and pictures

Aki nem tudja csinálni, tanítja... Filmünk szereplői a keserű kudarcok mellett, imádják, amit csinálnak. Tanítanak, úgy hogy mindent beleadnak, saját magukat legfőképp, a diákok pedig vevők erre. Ez a két ember rögtön az első pillanatban hatással van egymásra, ( és rám ) inspirálják egymást és a tanítványaikat ... A versengés nyilvánvaló, szavak vagy képek, melyik ér többet, a két /művész/tanár/férfi-nő/ember közötti rivalizálás az egész iskolára átragad. A történet nem túl eredeti , de a karakterek amivel mindkét színész szinte összeolvad pontosan telibe találnak.... A viták, érvelések, mondanivalók pedig,  igazán megérdemlik a figyelmet...



words and pictures - 2012
(nem vagyok hajlandó a magyar címet használni, egyszerűen felháborító!)
rendező: Fred Schepisi
szereplők: Juliette Binoche - ez a csodálatos színésznő remek választás volt, ráadásul úgy tudom a képeket tényleg Ő festette... Clive Owen - tökéletes, nagyon kedvelem ezt a markáns, szinte durva arcot, ezekkel a  finom intelligens vonásokkal
kedvenc részek: a sziporkázó szóváltások
hasonló: mona lisa mosolya, fél nelson,
ajánlás: "A művészet nem ábrázolás, hanem sugárzás.De ezt a sugárzást csak azok tudják érzékelni és felfogni, akik magukban hordozzák azt a titokzatos, lemeznél, membránnál is érzékenyebb műszert, mely rögzíti és továbbítja a néző, hallgató, olvasó lelkében a művészetet."

slow west

Ez egy nagyon furcsa élmény volt. Nem akartam tudomásul venni, hogy tetszett, nagyon tetszett... Nem mindennapi megoldások, a rendhagyó hangvétel, pici finom humor, (ki látott már vicces cowboyt?) a lassú képek, a ZENE, na és a szereplők, Fassbender persze mindent visz, de ez a fiú, öröm nézni!!! A történet talán, ami a jól ismert vadnyugati imázsba beleillik, de semmi más... Egy fiatal, nagyon naiv fiú veszélyes útra kel, hogy megkeresse kedvesét. Az út alatt emberekkel, történetekkel találkozik, melyek megtanítják kételkedni, ráébred saját hiányosságaira és másokéra is. Kísérője nagyban hozzájárul ezekhez a felismerésekhez... Egy sokat látott gazember, csodálkozva figyeli ezt a srácot, cseppet sem sejtve, mennyire megváltoztatja.....

slow west - 2015
rendező, forgatókönyv: John Maclean - nagyon szimpatikus, első nagyfilmes rendező, zenész, író, csak így tovább....
szereplők: Michael Fassbender - mindig örülök, ha láthatom, de itt és most még egy pluszpont jár neki... Kodi Smit-McPhee - már sok filmben láttam ezt a nevet, de nekem még nem tűnt fel sehol, ez a srác egyszerűen hibátlan.... Ben Medelsohn - a rossz fiú szerepében megint remek, Caren Pistorius -az imádott lány, nagyon szép tényleg...
hasonló: eszembe jutott gyerekoromban mennyire unalmasnak találtam westernt, a mostanában készült vadnyugati filmek sem győztek meg ennek az ellenkezőjéről, félszemű, börtönvonat yumába, vérző olaj, nem vénnek való vidék, kelletlen útitárs...
ajánlás: aki szereti a westernt biztos tetszeni fog, akinek nem ez a kedvenc kategóriája (lsd. én) próbálkozzon meg vele, érdemes...

Leon a profi

Szentségtörésnek számíthat, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez egy nagyon jó film... Mármint ismerve a történetet, olyan dolgokat fedeztem fel benne, amiket régen( majdnem húsz éve) még észre sem vettem... De ha igazán őszinte akarok lenni, nem éreztem olyan átütőnek, felejthetetlennek... Inkább attól kultuszfilm, hogy a benne szereplők azóta mivé lettek, ettől pedig lássuk be nem ez a film lesz jobb.... Persze sok ilyen mozi van, amit mai szemmel sok év távlatából nézve, nem művészi értéke, mondanivalója, történet eredetisége miatt emelünk érdemtelenül magasra... Így megy ez... A nevek elhomályosítják ítélőképességünket, biztos vagyok benne senki nem venné elő ma ezt a filmet, ha nem Jean Reno, Natalie Portman és Gary Oldman játszaná a szerepeket. És, igen ezekért az alakításokért mégis érdemes újranézésre...


Leon a profi 1994
rendező: Luc Besson - a név magáért beszél,engem sok filmje kifejezetten idegesít:  elrabolva 1-2-3, vagy a szállító 1-2-3...
szereplők: Jean Reno - inkább vígjátékokban tetszik, van egy édes jelenet a rózsaszínpárducban az valami szenzációs Natalie Portman - első filmje..., és a nagy kedvenc Gary Oldman - a tökéletes gonosz...
zene: Eric Serra , Björk, Sting,
hasonló: Wasabi - szintén Besson és Jean Reno, hasonló történet 2001-ből, de közelébe sem ér...
kedvenc rész: inkább a vicces jelenteket szeretem, és Gary Oldman!
ajánlás: annak, aki még nem látta, és aki már látta....

before we go

Meglepően édes ez a film. Nem voltak nagy elvárásaim ugyan, de abban biztos voltam, hogy ez a srác elbűvöl majd,( mert még a szörnyű, infantilis amerikakapitány jelmezében is remekül néz ki..) hogy kellemesen és nagyon gyorsan elröppen ez a majdnem kilencven perc arra nem készültem. És igen, a film első pár percében tényleg csak a varázslatos szemekre, arra a bizonyos mosolyra figyeltem, aztán egyszer csak azt is meghallottam amit mond. Értelmes gondolatokra, vicces igazságokra épül a beszélgetés, nem üres fecsegés, egy hétköznapi fiú és lány fejtegeti az élet apró, de annál fontosabb kérdéseit és nyitják fel egymás szemét... A film tulajdonképpen ennyi, és nem is akar több lenni, nincs túllihegve, mármint nincs tragédia, elvált szülő, árva gyerek, legjobb barát/barátnő, kever-kavar... Csak ők ketten..és mi...

A szerelem útján - before we go - 2015
rendező: Chris Evans - nicsak?!
szereplők: Chris Evans - szeretném még látni ilyen hús-vér szerepekben.... Alice Eve - érdekes választás, bár érthető is...
zene: Chris Westlake - remek dalok...
kedvenc rész: a végétől féltem, hogy átcsap a nyálas verzióba...de nem kell félni!
hasonló: a mielőtt felkel a nap, a nő másik arca...
ajánlás: kellemes meglepetés!

a little chaos

Ez a cím, nem csak a történet lényegére, hanem az egész filmre jellemző. Valahogy semmi nem tökéletes, a történet maga, hol korhű, hol teljesen megfeledkezik az adott időszak elvárásaitól. A hősünk és hősnőnk nem passzol sem egymáshoz, sem karakterükhöz. A kertépítés és természet egyszerű rendjét hirtelen félbeszakítja egy mai korunkbeli gondolat... Mintha egy sajátos szeszélynek engedett volna Rickman úr és minden apró részletbe bevonta a káosz apró és oly csábító szálait. Ami miatt mégis jó volt nézni ezt a filmet, megint csak a jó öreg szövegkönyv. A párbeszédeket, vagy akár monológokat hallgatva elfelejthetjük ezt a tervezett zűrzavart és a sokad-rendűség halvány derengését is....

a little chaos - 2014
rendező, forgatókönyv: Alan Rickman - öreg róka már a szakmában és pontosan tudja, hogy ezt is megteheti...rendezőként a téli vendég című filmet jegyzi, ami tényleg tökéletes alkotás...
szereplők: Alan Rickman - ebben a parókában, ripacsnak öltözve is nagyon lehet szeretni... Kate Winslet - meggyőző mint mindig, és nagyon komoly, nem láttam még viccelődni, valahogy nem is áll jól neki, ha mosolyog, Matthias Schoenaerts - megint Ő, itt valahogy nem volt meg az összhang...., és feltűnik még sok jól ismert arc, kicsit másképp: Helen McCrory, Jennifer Ehle, Stanley Tucci!, az édes Phyllidia Law, Rupert Penry Jones, Steen Waddington.....
kedvenc rész: a beszélgetés a kiskertben...
ajánlás: cseppet sem kompetens, ámde kedves film, amit lehet szeretni...

hannibál - sorozat

A sorozatok új és számomra vonzó generációjához tartozik ez az alkotás. (Ide sorolnám még a Sherlock, a True Detective, Olive Kitteridge ...) Teljesen más mint a véget nem érő családi, baráti, krimi, vámpír, szingli, zombi... történetek, amikből, ha megnézek egy-egy részt bőven elég egy életre. Amikor elkezdem mesélni valakinek, miért is tetszik nekem ez a film, csak néz rám tágra nyílt szemmel, fejcsóválva.... Aki ismeri az alaptörténetet: Thomas Harris regényét, amit csak most olvastam el a második évad után, mert eddig eszembe nem jutott volna, pontosan tudja miről beszélek... Bár a film alkotói, szabadságukkal és tehetségükkel élve, épphogy csak inspirációnak, kiindulópontnak használják a regényt... Hidegvérű gyilkosságok, emberi hús elkészítése és tálalása, vér, brutalitás...Igen, aki csak ezt látja, nem nagy élmény én is úgy gondolom. Engem sem ez a része kápráztat el. Bár bevallom a főzés, tálalás, evés részeket igenis élvezem ( ha nyersanyagtól elvonatkoztatunk!) A szereplők hihetetlen emócióval élik át karakterüket, Hannibált alakító Mads Mikkelsen mindenben tökéletes, de itt még ezt is felülmúlja, valami isteni erő sugárzik belőle, aztán itt van Hugh  Dancy nem is gondoltam, hogy ez a srác ilyesmire képes, kettőjük drámája ez a film, a többi csak csodaszép körítés... A dialógusok mélysége, egy-egy kimondott gondolat hatása magáért beszél. Minden elhangzott szó értékes... A szürreális képek, a szarvas motívum, a verekedés aprólékos kidolgozottsága, a megterített asztal, ínycsiklandó ételek kavalkádja, a visszafogott elegancia, a finom szinte észrevehetetlen humor, a fények és színek, a zene, a lassítások, mindez egy tökéletes egységben a szemünk elé tárva,  igazi érzékszervi csemege ...

hannibal 1-2-3 évad - 2013-2015
 forgatókönyv: Bryan Fuller - nagy mágus..
rendező: David Slade- Guillermo Navarro vannak még meglepetések, és Michael Rymer - így már érthető..
szereplők: Mads Mikkelsen - Hannibal Lecter, csodaszép alakítás, minden túlzás nélkül, Hugh Dancy - Will Graham - ez az angyal arcú fiú a szemünk láttára alakul át..., Laurence Fishburne, Gillian Anderson....
kedvenc rész: minden egyes résznek külön-külön beszédes címe van...
hasonló: nincs, ne is keress
ajánlás: nem merném akárkinek ajánlani, úgy tudom nem igazán nagy a nézettsége és valószínű nem üti meg a közízlés fojtogató mércéjét sem...

távol a világ zajától

Megint egy klasszikus feldolgozás. Sajnos nem olvastam a film alapjául szolgáló regényt. (pótolni fogom...).  Makacs, öntörvényű, fiatal és gyönyörű hősnőnk nem egyszerű eset (szerencsére), nem hajlandó behódolni a kor elvárásainak: nem szeretne férjhez menni, teljesen elégedett örökölt birtokával és életével. Kérőit sorban elutasítja, mert szeszélye így diktálja. Nem a biztonságot és kiszámíthatóságot keresi, valami/ki egészen mást.... Akit aztán megtalál, semmi ilyesmit nem ígér.... Érthetetlen, logikátlan ez a választás, mondják sokan, szerintem meg egyszerűen női döntés.... Aztán megtapasztalja a veszélyt, szenvedélyt, majd a kiszolgáltatottságot és a fájdalmat... Szép lassan, gyönyörű képekkel, tájakkal visszafolydogál az eredeti állapotába a történések sora, elhárul minden akadály és egyenesen a happiend felé haladunk. Engem inkább ez lepett meg, azt gondolva, hogy egy Hardy regény az alap, komor végre számítottam....

far from madding cross - távol a világ zajától 2014
író: Thomas Hardy!
rendező: Thomas Vinterberg - a dán kedvenc, gyönyörű képekkel dolgozik, a tőle megszokott közeli arcokkal, gyönyörű hangulatú filmet csinált megint.....
szereplők: Carrey Mulligan - szenzációs ez a lány, felejthetetlen, ezerarcú! Matthias Schoenaerts - az aktuális, felkapott gavallér, aki egyébként tényleg meggyőző, Michael Sheen - a maga visszafogott angol eleganciával, remek, Tom Sturridge - a szenvedélyes csábító megtestesítője... és az édes Jessica Bardent is mindenképpen meg kell említeni....
hasonló: nem az első filmes adaptáció ez, volt már egy '67-es és '98-as verzió is, és még Jane Eyre, Egy tiszta nő, Üvöltő szelek...- könyv és film formájában is értendő....
kedvenc rész: mindjárt az első lánykérésnél igent mondtam hangosan....
ajánlás: ez nem feminista film, szerencsére...

suite francaise

Az alapmű egy befejezetlen, vagyis egy töredékes könyv, amit az írónő; Iréne Nemirovsky csaknem öt kötetesre tervezett, de nem tudott befejezni, mert Auschwitzban meghalt... Mindenesetre a jegyzetek, amelyek olvashatók a könyv végén gyönyörű történetet ígérnek.... Ami megmaradt az utókornak, magában is megállja a helyét, a film a könyvvel együtt pedig maga a tökély.... Franciaország német megszállása a helyszín és idő. Párizsból menekülnek az emberek vidékre, s közben a német tisztek is beköltöznek a franciák életébe... Itt találkozik a német Bruno von Falk és Lucille is.... Csodaszép történet a háború értelmetlenségről, szerelemről, barátságról, megalkuvásokról, döntésekről, emberiességről és embertelenségről, a megszokott amerikai felütés nélkül...

suite francaise könyv 2004- film 2014
író: Iréne Nemirovsky - hihetetlen éleslátással, szinte előre látva a dolgok menetét írta "élesben" ezt a történetet, és ennek ellenére, vagy talán pont ezért, ott bujkál a sorok között a remény...
zene:  Rael  Jones - remekül eltalálja a hangulatot....
rendező/forgatókönyv: Saul Dibb - aki finom arányérzékkel nyúlt a történethez....
szereplők: Michelle Williams - most is tökéletes, a maga egyszerűségével...., Kristin Scott Thomas - verhetetlen, a végén egyedül az asztal mellett... már csak ezért a jelenetért is megéri megnézni...., Matthias Schoenaerts - először a rozsda és csont című francia filmben láttam, mostanában pedig remek kosztümös filmekben ő a nagy Ő, amit bevallom nem bánok cseppet sem... Sam Riley - pici, de remek szerep megint...
hasonló: tudom, hogy botrányos , de a halló, halló! című sorozat jutott először eszembe...
kedvenc rész: ők ketten..

akihez beszél a föld - the water diviner

Romantikus történetben látni Russell Crowe-t mindig érdekes élmény... Ez a film ráadásul az első rendezése is. A 1915-ben az első világháború egy ütközetében Gallipolinál elveszíti három fiát egy ausztrál családapa. Szeretné tisztességgel eltemetni őket a szülőföldjén. Elmegy hát Törökországba, hogy hazahozza a hamvaikat. Nagyjából ennyi a történet. Lassú folyású, elmerengős film ez, tele hatásvadász tételekkel, már-már giccses jelenetekkel. Ami mégis megnyerő, vagy legalábbis egyszer mindenképpen nézhetővé teszi ezt a háborús eposzt, a szereplők és a szerepeket játszó színészek.. A karakterek olyan szinten kidolgozottak, hogy a néző pontosan át tudja érezni mindkét/három/négy fél szemszögét. egyébként is olyan érzésem volt végig, hogy a szereplők viszik a történetet és nem fordítva.... Crowe úr játékában nehéz hibát találni, de a török tisztet alakító Yilmaz Erdogan egyszerűen lenyűgöző..... A film kiszámítható és szentimentális, de egy próbát megér...

the water diviner - akihez beszél a föld -  2014
rendező, főszereplő: Russell Crowe
szereplők: Yilmaz Erdogan - karizmája, tehetsége lenyűgözött, Olga Kurylenko - a csodaszép özvegy, Cem Yilmaz - török tiszt- le a kalappal, Jai Courtney - angol tiszt ....
hasonló: természetesen elsőnek az Ausztrália jutott eszembe, nekem ez jobban tetszik?!
ajánlás: egyszer...

song one

Mindenkinek van egy dala? Igen, ez a film megnyugtatott egy kicsit, hogy nem csak az én fejemben szól egy-egy dal néha akár napokon keresztül minden mást kiűzve az agyamból... Néha pedig sürgetően szükségem van egy bizonyos dal azonnali meghallgatására.... Úgyhogy ez a film, vagyis inkább "dalmozi" pont nekem való... A történet ugyan kicsit nyálas és nem túl pörgős, de a a dalok, a zenészek, a hangulat nekem bejött... Egy fiatal srác, akinek mindene a zene balesetet szenved és kómába esik, nővére pedig megpróbálja felkeresni azokat a helyeket ahova testvére járt. Ezek a klubok, bárok, koncertek mind-mind a zene körül forognak... Ahogy a beszélgetések is... A fiatal zenész/dalszerző által megfogalmazott gondolat a DAL-ról, maga a tökély...
song one - az élet dala 2015
rendező, forgatókönyvíró: Kate Barker-Froyland - talán az első filmje (nagyon biztató!)
zeneszerzők: Jenny Lewis - színész/zenész és Nate Walcott, csodaszép dalok!!!
színész: Anne Hathaway - megint remek és egy plusz pontot is kap, hogy kezdő filmet/rendezőt felkarol a nevével, ismertségével..., Jonny Flynn - még nem láttam semmiben ezt a dél-afrikai fiút, de meggyőző és igen ő énekli a dalokat!  Mary Steenburgen - minden szerep jól áll neki, ez is...
kedvenc részek: minden dal, amiket persze már többször újra hallgattam,
hasonló: volt már sok-sok próbálkozás zene és szöveg, szerelemre hangszerelve, de ezek a filmekből nem árad úgy a zene szeretete, esetleg az egyszer című, inkább dokumentum jellegű film érhet a nyomába...
ajánlás: az élő zene hihetetlen élményt ad, nem kell hatalmas dübörgő koncertnek lennie, lehet az egy pici klub, egy szál gitár bármi... Hallgassatok élő zenét!

the disapparence of elenor rigby - him/her/them

Három filmről, de egy történetről van szó... Mondhatnánk , hogy mi a fenének kell háromféleképpen bemutatni ugyanazt, bevallom nekem ( én először a férfi részt láttam) egy nézőpont is elég volt, felfogtam, hogy mennyire másképp reagál férfi és nő egy azonos dologra, ami esetünkben egy tragédia... Ez az egyetlen dolog zavart, miért kell ezt ennyire erőltetni? Persze tudom, hogy sokszor állunk egymással szemben értetlenül és megmagyarázni sem tudjuk egymásnak, mit miért  hogyan.... de éppen ez a különbözőség működteti a dolgot és persze még valami, amit a film is pontosan megmutat... Az első rész után mégis vártam a (női) verziót, és nem voltam elégedetlen, talán a szereplők édes játéka bűvölt el, vagy a filmbéli apák szeretnivaló személyisége nyűgözött le, nem tudom, egyszerűen jó volt nézni őket... Ezért a harmadik filmtől (ők) sem riadtam vissza, de semmit nem tesz hozzá az előzőekhez, egyszerűen felesleges....

the disapparence of elenor rigby him- her- them - egy szerelem története - férfi - nő - ők 2013 - 2014
rendező, forgatókönyvíró: Ned Benson
szereplők: Jessica Chastain - nagyon szeretem a játékát, lehet vicces, komoly, szerelmes, akár horror, mindig meg tud győzni... James McAvoy - Ő is, bármikor, bármiben szenzációs, és ők ketten nagyon jó páros!!!, Ciarán Hinds - a fiú apja, úgy levesz a lábamról, hogy bámulatos... a másik papa pedig: William Hurt - mindig is kedvenc volt, most sem okoz csalódást..., Viola Davis is feltűnik (her), akiből olyan melegség árad, hihetetlen....
kedvenc rész: mindkét részből az apás beszélgetések!!!
hasonló: a nő kétszer jutott eszembe először Gwyneth Paltrow szereplésével, aztán  blue valentine, ami az egyik nagy kedvencem...
ajánlás: a cselekményben nem túl gazdag történet, nem sok újat mutat, ezt elismerem, mégis jó nézni, hallgatni, érezni.... 

tracks

Sok filmet láttunk már az útkeresésről, elvonulásról, önmagunk kutatásáról, ez a film is erről szól. Egy fiatal lány határozza el magát, hogy neki vág egy hosszú útnak Ausztrália gyönyörű, de nem túl barátságos földjén... Nem teljesen egyedül, egy kutyával és tevékkel... Lassú, elmerengős film, tele gyönyörű képekkel, zsigerekre ható érzésekkel, kimondatlan gondolatokkal... A filmnek van egy olyan szála, ami engem idegesített egy picit ( a dokumentálás, fotós, újságcikk stb.), de ami megmaradt belőle mégsem ez lett.... Akiben van egy csöppnyi kalandvágy, kíváncsiság, aki volt már úgy, hogy: most kellene elindulni, netán el is indult, nézze meg ezt a filmet és élvezze...

tracks - 2013
rendező: John Curran - érdekes filmek fűződnek a nevéhez, érdemes körülnézni...
szereplők: Mia Wasikowska - nagyon tehetségesnek tartom, drukkolok neki...., a tevék, és a kutya....
kedvenc részek: a tevés jelenetek nagyon érdekesek voltak és persze a kutyás is...
hasonló: az út a vadonba 2007-ből, az úton könyv és film, vándorút 2010-ből az el camino-ról  kicsit másképp.... és a legújabb a vadon/wild című mozi Reese Witherspoonnal, amit nem igazán akartam megnézni, de aztán mégis...
ajánlás: ...indulás előtt...

esélylesők - il capitale umano

A magyar cím megint nagyon mellétrafált, de nem csak mi büszkélkedhetünk ilyen süket címmel a németeknél Die Süße Gier címmel futott... Miért nem hagyjuk az eredeti címet, vagy ha annyira muszáj, miért nem vagyunk pontosak? Persze ilyenkor az is megfordul a fejben, vajon a szinkronizálás is ilyen jól sikerült?! A film egy éjszakai biciklis gázolással nyit, csak az autót látjuk, a vezetőt nem... Három szemszögből követjük a történetet. Az első Dino, a törtető, együgyű apuka, aki nem lát mást lánya barátjának szüleiben, csak azt, hogy kő-gazdagok és ezt próbálja a saját hasznára fordítani. Ami persze elég szánalmas, mert közben meg mindent elveszít, leginkább a józan ítélőképességét.... A második nézőpont Carlaé, aki a gazdag üzletember felesége, mindig rohan, mindig gondterhelt, groteszk módon "zsúfolt" élete mégsem nevetséges, inkább nagyon is szomorú.... A harmadik pedig Serenáé, a fiatal csodaszép lányé, amiből aztán világossá válnak a baleset körülményei is... Itt ismerjük csak meg igazán a fiatal Massimilianot is, aki persze az égvilágon mindent megkap, a "nem" szót ugyan hírből sem ismeri, mégsem lehet egyszerűen utálni ( a díjkiosztó!, részeg hablatyolása...)... Remek a történet vezetés, nincsenek ismétlések, pedig háromszor látjuk az eseményeket, nincsenek a megszokott sztereotípiák sem, amit ilyenkor megszokhattunk ( a csúnya gazdagok mindent elintéznek a mocskos pénzükkel...), itt egészen mást kapunk... Nincs ítélkezés, nem fordít el semelyik szereplőtől, teljesen megértően, már-már hiszékenyen bánik a karakterekkel ezért is olyan életszerű ez az egész....

il capitale umano - human capital - (humán tőke) - 2013
rendező, forgatókönyvíró: Paolo Virzi - utána fogok nézni a filmjeinek...
író: Stephen Amidon novellája az alap..
szereplők: Valeria Bruni Tedeschi, Matilde Gioli, Fabrizio Bentivoglio, Fabrizio Gifuni, Guglielmo Pinelli, Valeria Golino! Giovanni Alzando - egytől egyik hibátlan alakítások, remek színészek!!
kedvenc rész: nehéz választani a három rész közül, talán a fiatalokét választanám, de a "színházi értekezlet" epizód volt a másik kedvenc...
hasonló: nemrég olvastam Totth Benedek: Holtverseny című könyvét, ahol a történet eleje pontosan ugyanez, aztán persze egészen más irányt vesz, mint a film...
ajánlás: ebben a filmben azt hiszem mindenki megtalálhatja magát, van itt milliomos üzletembertől, lecsúszott drogosig, jó helyre született, elkényeztetett kölyöktől, sokat látott naiv fiatalig, na és a szerencsétlenül járt elütött biciklisig... Fontos, hogy a film végén az utolsó feliratokat hallgassuk meg, mert így teljes a "valóság" és mert ha valakinek addig nem esett volna le a tantusz itt megkapja ...

detachment - mintatanár

A magyar cím megint sántít... Egy helyettesítő tanárról van szó ugyanis, akinek munkája nem egy iskolához, osztályhoz köti, folyton máshol tanít. Ez egy elgondolkodtató megoldás, amikor ezeknek a gyerekeknek pont a stabilitás, megbízhatóság lenne a fontos, azt látják, hogy a tanáraik is folyton cserélődnek, akik pedig maradnak idegroncsok, tehetetlenek, alkoholisták vagy gyógyszerfüggők, nincs itt semmi himi-humi nyersen beletalál a lényegbe... Néhol annyira megdöbbentő, nyers képeket kapunk, hogy nem könnyű nézni.....  Mintatanárunk is észreveszi az apró rezdüléseket, emészti magát a gyerekek viselkedésén, keresi a megoldásokat persze kevés látható eredménnyel.... Az Ő élete sem fenékig tejfel, ahogy bepillantást nyerünk gyerekkorába pontosan tudjuk miért képtelen egy helyen megmaradni, kötődni ... A tanárikar tagjait sem kíméli a kilátástalanság, kevesen képesek felülkerekedni a nehézségeken.... Ahogy a filmben is elhangzik a gondolat: - jó volna valamiféle vizsgához kötni, kiből lehet szülő és kiből nem....én pedig hozzátenném, a pedagógust is, messze nem elég, hogy elvégzi az iskolákat és papírja van róla....

Detachment  - 2011
rendező: Tony Kaye - nem egy tündérmese, lásd Amerikai história X...
szereplők: Adrien Brody - teljesen magára öltötte ezt a szerepet is, az ilyen érzékeny szerepekben imádom... Marcia Gay Harden - a tehetetlen igazgatónő, magánéleti problémákkal megtűzdelve, James Caan - az öreg, aki a maga módján éli túl a mindennapokat... Blythe Daner - talán az egyetlen normális tanár? Lucy Liu - a még nem kiégett példány... Tim Blake Nelson - a már megbolondult...., Sami Gayle - a kiskorú prosti..., Betty Kay - a dagi lány...
kedvenc rész: az iskolai jelenetek és a dokumentumszerű beszélgetések, gondolatok... A nagyapás, gyerekkori és a prostis részeket én szívesen kihagytam volna, ez már túl sok....
hasonló: az első ami eszembe jutott a Fél Nelson ....
ajánlás: nekem kicsit sok, a nyers igazság néhol túlzásnak hatott, de aki ismeri a rendező említett filmjét, az nem fog fanyalogni...

Liza, a rókatündér

Már a film előzetese elbátortalanított jó néhány embert a környezetemben, de nem adtam fel és végül találtam egy rendíthetetlen kísérőt. A történet egy fiatal lányról szól, aki az igaz szerelmet keresi. Szeret táncolni, kiválóan beszél japánul, romantikus japán történeteket olvas és nem mellesleg van egy képzeletbeli japán barátja.Csak egy gond van, a férfiak, akik a közelébe kerülnek sorra meghalnak... Lehetetlen helyzetekbe csöppen, ahol a fantáziája sem szab határt. Tulajdonképpen egy véres, morbid, krimi, jó kis magyaros felhanggal...
Liza, a rókatündér - 2014
rendező, forgatókönyv: Ujj Mészáros Károly - hajrá!
szereplők: Balsai Móni - Liza, remek karakter azt meg kell hagyni, és Ő pontosan beletrafált!! David Sakurai - Tomi Tani, ??? Bede Fazekas Szabolcs - Zoltán zászlós - mit is mondjak, belopta magát a szívembe.... Schmied Zoltán - Henrik,a nyálas szívtipró szerepében, egyszerűen klassz, Revicky Gábor - itt is mint mindig, tökéletes... és még Molnár Piroska, Kocsis Mariann,Cserna Antal, Kovács Lehel...
kedvenc rész: tudom szörnyen hangzik, de mindig mosolyogva vártam a következő férfi halálát....Talán aki megnézte a filmet, érti mire gondolok! (vagy velem van a baj?!)
hasonló: Amelie csodálatos élete jutott először eszembe, mert a két tündéri lány nagyon sok mindenben hasonlít,aztán egy-két dán film: a zöld hentesek, gengszterek fogadója, és persze a magyar csinibaba is....
ajánlás: mindig elfogult vagyok egy kicsit a magyar alkotásokkal, nagyon szeretném szeretni őket és azt hiszem most is ezt teszem, de úgy gondolom joggal. A mai amerikai vígjáték kínálatot legalábbis messze felülmúlja!

a mindenség elmélete

Ezt a filmet csak dicsérni lehet, a témája, ez a zseniális manus Stephen Hawking, a történetvezetése szeretnivaló, a szereplők annyira tüneményesek, hogy az embert elvarázsolja az egész, úgy ahogy van. Aki nem hallott soha Hawking  munkáiról (van ilyen?), vagy nem konyít semmit a matematikához, fizikához ( ez lennék én) az is élvezheti a filmet, mert végre egy teljesen normális fiút ismerhetünk meg, aki ugyanúgy járja az útját, vannak barátai, egyetemi tivornyák, csínytevések részese és a szerelem, nem mellékesen géniusz is.. Nekem ez tetszett a legjobban, hogy pontosan megvolt az egyensúly, az összhang, nem zárta ki a tudomány a szerelmet, vagy a barátságot, a humort, ( micsoda humort!), sőt hozzátett... Ennek így kellene lennie....

the theory of everything -2014
rendező: James Marsh - a mértékletesség embere...
író: Jane Hawking írása nyomán született a film...
zene: Jóhann Jóhannsson - remek zenéket választott...
szereplők: Eddie Redmayne - szenzációs alakítás, ezt a fiút megjegyezni tessék!!! Felicity Jones - ez az édes lány egyre jobb lesz...., feltűnik még sok angol szívemnek kedves színész, de ők ketten a csúcsok....
kedvenc részek: azt hittem a végét nem fogom szeretni, de nem így lett....
hasonló: az Imitation games , egy-két nap eltéréssel láttam a két alkotást és nagyon tetszettek, ezek az angolok tudnak valamit... Hogy mit? A hangsúly egészen más irányba ( itt a tolókocsi, ott a homoszexualitás irányába) is tolódhatott volna, de mindkét esetben sikerül mértéket/értéket tartani...
ajánlás: elméletileg mindenkinek...

interstellar

Egyre többek fejében áll össze a kép, hogy nem jó irányba haladunk, ez zsák utca és már vissza sem tudunk fordulni, de tulajdonképpen nem is érdemes. Ez egy ilyen film, nem egy lelketlen, látvány effektekkel telerakott sci-fi, nem is egy ökológia tanmese, vagy egy dorgáló- látod mit csináltál, szégyelld magad típusú szájbarágás. Végre egy előre/felnéző alkotás. Utazás a kegyetlenbe és az emberi természet legmélyebb bugyraiba. A küldetés, hogy megfelelő élőhelyet keressenek a világegyetemben, nem a legeredetibb téma, mégis teljesen új szemszögből látjuk a problémát és a megoldást is. A felismerés, hogy magában a tudomány, kutatás, a rendkívüli tudással bíró szakemberek és igen a pénz is, fabatkát sem érnek, ha nincs miért, kiért küzdeni. Azt hiszem ez a legszebb mondanivaló, amit a film olyan finoman, okosan mutat meg nekünk, hogy van aki észre sem veszi...

interstellar -csillagok között 2014
rendező: Christopher Nolan -  nincs behatárolt célközönsége,  mintha saját örömére filmezne, bízik a nézőben.... Memento, Tökéletes trükk, Eredet...
forgatókönyv: Chritopher és Jonathan Nolan
szereplők: Matthew McConaughey - rendkívüli színésszé nőtte ki magát, Anne Hathaway - engem ő is meg tud győzni, Jessica Chastain - gyönyörű játék megint!!! Michael Caine, John Lithgow, Matt Damon, Casey Affleck - kis szerepek, remek alakítások, Mackenzie Foy -a tízéves Murph, nem lehet kihagyni a felsorolásból...
kedvenc rész:  apa és (10 éves) lánya, és a fekete lyuk....
hasonló: az ember gyermeke, elisyum-a zárt világ...  könyvek: szép új világ, limit....
ajánlás: érdemes végigülni ezt a 169 percet, ( bár én a könyvespolcnál fejeztem volna be...)

birdman - avagy a mellőzés meglepő ereje

A történet főhőse egy kiöregedett, valaha szebb napokat látott színész. Színházi premierre készül egy nyilvánvalóan nem trendi darabbal.  Gondja van a színészeivel, pénzügyekkel, családjával, de leginkább önmagával. Egykori népszerűségét a Birdman képregényfigura eljátszásával szerezte, amitől képtelen megszabadulni, mindenhova elkíséri, szó szerint..... ( a képregény filmek erős, vicces, ugyanakkor remek kritikájának nagyon-nagyon örültem, jó volna már megállítani ezt a dömpinget...) Ahogy haladunk a színház útvesztőin, keskeny folyosókon, lépcsőkön ezzel a mindent átható zenével, hihetetlen ritmusban, össze-összetalálkozva a szereplőkkel, mi is részeseivé válunk az egésznek.... Sokféle értékrend, jellem feszül egymásnak, teljesen mindegy, hogy a darabot próbálják, vagy a "valóságban" vannak... Annyi minden van még benne, amire csak egyetlen mondat, egy gesztus, egy vicces jelenet utal, mégis megmarad... Színház az egész világ!

birdman- avagy a mellőzés meglepő ereje
rendező, forgatókönyv: Alejandro Gonzalez Innaritu - Bábel, 21 gramm, Biutiful - bátor, egészen különleges alkotások, úgy ahogy ez is!!!
operatőr: Emmanuel Lubezki - egészen különleges,olyan mint egy színházi előadás lenne, nyers és vágatlan....
zene: Antonio Sanchez - néha már-már idegesítő, de mégis jó....
szereplők: Michael Keaton - mintha csak rászabták volna a szerepet, nagy jelentőséggel bír a sok jellembeli hasonlóság. Fiatalon nem kedveltem túzottan, és batman rajongó sem vagyok, de van egy édes jelenete, ami mindig beugrik , ha szóba kerül, és van egy-két tényleg nem túl jó film, amikben ő azért nem rossz... Edward Norton - szintén nem véletlen választás szerintem, egyetlen középszerű, vagy "mellőzött filmben sem szerepel?! remek itt is , mint mindig... Emma Stone - meglepően jó... Naomi Watts, Andrea Riseborough, Amy Ryen - a hölgyek hozzák a formájukat...  Zach Galifianakis még ő sem volt túl sok, pedig általában nekem az....
hasonló: a fekete hattyúhoz hasonlítják a hozzáértők, szerintem azért az jóval keményebb és behatároltabb is, nekem a kis-nagy világ jutott eszembe Philip Seymour hoffmannal, bár az sem ér a nyomába..
kedvenc rész: Riggan monológjai, már ha monológnak lehet nevezni, beszélgetése a lányával, és a feleségével, és a vita a fiatal Mike-al...
ajánlás: Egy igazán jó mese mindenkit megérint, nem kell, hogy tudjuk ki a rendező, vagy ismerjük a körülményeket. Egy olyan emberrel néztem meg, akinek fogalma sincs a színházról, a filmben említett művészek, színészek nevei sem mondanak neki semmit, sőt, ha már itt tartunk a filmben szereplőket sem ismerte. Tetszett neki....

olive kitteridge

Ez a négy részes csemege engem magával ragadott, már a bemutatójától le voltam nyűgözve. Összesen négy epizódból áll a történet és ha jól meggondoljuk belefért volna akár egy másfél órás mozifilmbe is, de így szétszedve talán jobban érződik az a sok szösszenet amitől olyan , amilyen...  Belefértek szereplők és történések amik nem kapcsolódnak szorosan a főszálhoz, mégis nélkülük a lényeg veszne el... Olive Kitteridge egy undok, szarkasztikus és szinte mindenki által utált személyiség, akit én persze rögtön a szívembe zártam! Henry a férje talán az egyedüli személy, aki könnyedén elviseli természetét, bár néha nagyon lehet sajnálni... Egyetlen fiúk, Christopher, már gyerekkorában sem érti anyja nyelvét, egyszerűen szeretné túlélni... Felnőttként sem tudják a köztük fennálló értetlenséget feloldani, így inkább elkerülik egymást.... Azért van pár ember Olive életében, aki pontosan érti, érzi milyen ember is Ő valójában.... A szereposztás pedig szenzációs!!!

olive kitteridge - 2014 minisorozat 4 rész
rendező: Lisa Cholodenko
 forgatókönyvíró: Jane Anderson
zeneszerző: Carter Burwell - a zene is remek
szereplők: Frances McDormand - ez a nő fantasztikus, mindig is az volt, de most egy boszorkány tényleg... Richard Jenkins - ez az édes férfi, mindig olyan kedves.... Zoe Kazan és Bill Murray - pici szerepek, remek alakítások...
hasonló: még egy év című angol remek jutott eszembe...és a tétova félrelépők
kedvenc rész:  Olive minden mondatát és arckifejezését imádtam, és persze azt is, ahogy erre a többiek reagálnak, nagyon vicces...
ajánlás: kell hozzá egy bizonyos kor, azt hiszem, inkább később, mint előbb, de mindenképpen....

Sherlock

Kevés sorozatot nézek, valahogy mindig bosszankodom egy-egy epizód végén, hogy minek is fordítottam erre időt? Itt valami egészen másról van szó, hiszen minden egyes rész ( majdnem másfél órás egy!) külön külön is megállja a helyét, nem kell feltétlenül ismerni Sir Arthur Conan Doyle eredeti írásait sem, így is élvezhető. Sok feldolgozás született és azt kell mondanom bármelyiket meg tudom nézni, mert egytől-egyik jól sikerültek. Talán az lehet a magyarázat, hogy az alapmű egy remekmű!? Ez a pár részes sorozat pedig éppen most a nagy kedvenc. Szikrázóan tökéletes! Sherlockot alakító színész egyszerűen zseniális ( Guy Ritchie féle Sherlock Holmes is remek alkotás, de a főszereplő nem sugározza kellően az IQ-t hogy gyengéden fogalmazzak...), a képi megoldások, a cselekmény szakaszossága, a sziporkázó párbeszédek és az a kedves viccelődés, amit annyira szeretek....

Sherlock -2010-....
rendezők, forgatókönyvírók, producerek ( sokan vannak, ez egy jó kis csapatmunka, úgy néz ki): Paul McGuigan, Euros Lyn, Toby Haynes, Steven Moffat, Mark Gattis.....
író: Sir Arthur Conan Doyle után szabadon....
szereplők: Benedict Cumberbatch -Sherlock - szerintem telitalálat, minden eddigi Sherlockot túlszárnyal.... az édes kis Martin Freeman - dr. Watsonként is remek...., Mark Gatiss - Sherlock bátyja - annyira undok, hogy imádnivaló...,
hasonló: a már említett 2009-es Sherlock Holmes....
kedvenc rész: nem tudok választani!
ajánlás: csak egy részt kell megnézni, a többi már megy magától....