Egy tizenéves lány rákos beteg. Lemond a további kezelésről. Pontosan tudja, hogy meg fog halni. A kérdés az, hogy mikor? Még sok mindent ki szeretne próbálni addig..... A téma tehát jól ismert, akár a mozikból, akár az életből. Miért kell ez nekünk akkor mégis??? Nem szolgál sok újdonsággal, nincsenek formabontó, meglepetésszerű megoldások... Valami mégis van itt?! Azt hiszem engem a szereplők fogtak meg, de nagyon. Régen bömböltem már végig így egy filmet. Ez a lány egy csoda, de nekem az apuci a kedvencem. MINDEN TIZENÉVESNEK ILYEN APUKÁT KÉREK!!!! Az első és legfontosabb, hogy tiszteletben tartja a (kis) lánya döntését, bár nem biztos, hogy egyet is ért vele, annyira emberi és szeretni való, ahogy ott áll (mindig , mindenhol) az események peremén, tehetetlenül, mégis annyi szeretetet sugározva, hogy az nagyon tud fájni.... Aztán ott az anya, a maga esetlen, megbízhatatlan módján ő is összekapja magát, nem lehet utálni....Az öcsike az őszinte, szívenvágó kérdéseivel... Na és a fiú, pont telibe talált karakter, egy egyszerű srác...Now is good - 2012
rendező: Ol Parker
szereplők: Dakota Fanning - Tessa, akit pelenkás kora óta láthatunk filmekben, nekem csak mostanában tűnt fel milyen tehetséges, Paddy Considine - az APA, Olivia Williams - anya, Jeremy Irvine - Adam - bele fog jönni...
kedvenc részek: a fáramászás, és a vége, ahol keveredik az álom a valósággal és így nem annyira....
hasonló: nagyon sok, nekem a restless/ a nyugtalanság kora jutott eszembe...
ajánlás: nagy adag zsebkendővel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése