Ez az édes, szívet melengető film biztosan tudom, hogy nem mindenkinek tetszik. Főszereplőnk megosztó személyiség, van aki szerint Poppy egy piszok idegesítő, infantilis, folyton nevetgélő nőszemély, és van aki úgy gondolja ez a lány maga a napsugár, aki mindenkit jobb kedvre derít, életigenlésével megváltoztatja a körülötte lévő emberek hangulatát is... Én az utóbbiak közé tarozom, nagyon bírom ezt a csajt és olyan jó lenne a hétköznapokon is ilyen emberekkel találkozni, a sok morcos, lehorgasztott fejű ember helyett! Bár bevallom a szerelmi szál kibontakozásánál belőlem is kibuggyant: - Á, nem fogja bírni a srác! - mert ez a lány annyira derűs és optimista, és szabad, hogy ez már túl sok... Nem hülye, hiszen a munkáját is remekül, odafigyelve végzi, a húgait terelgeti, a barátnőjével sok éve együtt él minden gond nélkül és egy-egy beszélgetésből bizony kiderül, hogy ő is látja mi zajlik körülötte, milyenek az emberek, de nem hajlandó megváltozni, tántoríthatatlan. Ezért szeretem....happy go lucky - hajrá boldogság - 2008
rendező: Mike Leigh - a másik kedvencem tőle: még egy év
szereplők: Sally Hawkins - az arca!!! fantasztikus, folyton mosolyog, az öltözködési stílusa még rátesz egy lapáttal, ilyen színkavalkádot, harisnyákat, csizmákat még életemben nem láttam ... Eddie Marsant -említeném még ( mert egyébként Poppy mindent visz!) - a vezető oktató, ilyen arrogáns kis törpét nem mindennap látni, remek őrjöngéseket ad elő - EN RA HA!!!
kedvenc részek: az autóban minden pillanat, és a flamenco!!!
hasonló: a francia Amelie jutott eszembe már az első kockáknál...
ajánlás: a kicsit lökötteknek, rosszkedvűeknek, azoknak akik a jót keresik először..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése