tétova félrelépők

Gyönyörű képpel kezdődik a film, csodaszép hősnőnk üldögél egy grandiózus esemény rideg előterében, nagyon beszédes.... A film témája nem túl izgalmas. Az öregedés fázisai,  különböző nézőpontjai, a család átalakulása, az elhivatottság, a halál elfogadása.... A történet egésze, mondanivalója nem hozott lázba, inkább egy-egy jelenet, beszélgetés vagy karakter... Ez a két nagyszerű és már sajnos korosodó színész olyan érzékkel bánik a figurájával, hogy ezt látni kell... Azok a pillantások, félszavak, mozdulatok... Pontosan érzékeljük, a viták, meg nem értések ellenére is azt a biztonságos melegséget, amit ez a két ember áraszt egymás felé... A gyerekeik pedig pontos "három gyerek modell" , a nagy a kötelességtudó jó gyerek, a kicsi maga a bohém lazaság, a középső pedig a folyton őrlődő... A nagymama, a kollégák, a barátnő mind mind kedves szerethető szereplő...
 Late Bloomers - 2011 ( a magyar cím megint ferdít! )
rendező, forgatókönyvíró: Julie Gavras 
zene: Sodi Marciszewer - nagyon klassz dal szól végig...
szereplők: Isabella Rossellini - már-már félelmetes a tehetsége, azt hiszem veleszületett?! William Hurt - nagyon szeretem a figuráit, mindig le tud venni a lábamról...
kedvenc részek: mindjárt az első képek, a fürdőkád, anya lánya beszélgetések többször is, a kiállítás, a lift....
hasonló: Még egy év / Another Year / angol film jutott eszembe, ez is egy édes hatvanas házaspárról és környezetükről szól...
ajánlás: " ...nem puhányoknak való"....

biutiful

Írtam ezt a bejegyzést, a lányom belekukkantott és rám szólt, - azért már megtanulhatnád helyesen leírni beautiful... Persze világos, nem látta a filmet. A film címe telitalálat ( és végre  nincs magyarra fordítva!). Ebben az esetben azt hiszem nem árt, ha az ember tisztában van vele mit is fog látni és akarja-e látni?! Barcelonában vagyunk, hősünk két kisgyereket nevel egyedül, egy kis kínai segítséggel. A "munkája" nem éppen legális, feketemunkásokat közvetít, halottakkal beszélget, kenőpénzeket oszt szét... Múltja sem rózsaszínű, drogos, alkoholista, pszichés zavarokkal küzdő feleség, egy tapló testvér... A jövője pedig kilátástalan: prosztatarák. A körülötte lévő emberek élete sem könnyebb, az afrikai bevándorlók, akik az utcán árulják a hamis, gagyi áruikat, a kínai feketemunkások, akár a rabszolgák élik napjaikat, a volt feleség zavarodott, beteg próbálkozásai. Olyan az egész mint egy húsba vágó dokumentumfilm. Nincs semmi szépítés, megjátszott, egymást követik a megrázó események. Csodaszép, kicsavart képekkel: kemoterápia és a La Sagrada Família, a szenegáli lány iskolába kíséri a gyerekeket, apa és fiú beszélgetése...

Biutiful - 2010
rendező: Alejandro González Inárritu - ez a mexikói rendező egészen sajátos látásmóddal, meg kell nézni a filmjeit: korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel....
forgatókönyv: Inárritu,  Armando Bo, Nicolás Giacobone
zene: Gustavo Santaolalla mint minden Inárritu filmben itt is remek...
operatőr: Rodrigo Pietro - Ő is a csapathoz tartozik és még: megtört ölelések, argo akció, brokeback mountain...
szereplők: Javier Bardem - fantasztikus tehetségű, karizmatikus pasi. Ahogy a gyerekekkel beszélt viselkedett, nézett csodaszép volt! Maricel Álvarez - a feleség szerepében nagyon is hiteles... Hanaa Bouchaib és Gulliermo Estrella a két gyerek...
kedvenc részek: apróságok, képek, a bagoly, a gyerekek, a szenegáli lányból áradó elfogadás...
hasonló: Inárritu előző filmjei és az angol szabad világ és a látogató című film is...
ajánlás: ebben a multikulturálisnak mondott világban sok hasonló témájú film születik, de az arányok általában felborulnak, a politika, nacionalizmus vagy éppen a liberalizmus elhomályosítja a józan ítélőképességet, valamelyik irányba kezdi húzni a nézőt... Itt, ebben a filmben nem így van...szerintem