napok romjai

 Ráérős, mélázós, esős, a visszavonhatatlanul utolsó nyári napokra pont jó választás. Annyira sok minden van ebben a filmben, hogy biztosan nem elég egyszer megnézni, valahogy mégis nehezen szánja rá magát az ismétlésre. Mert, hát lehangoló, mégis felemelő.... Egy komornyik életét ismerhetjük meg, aki érzelmeit félretéve mindent alávet munkájának. Túl későn szembesül vele, hogy mennyire sok mindent veszített, de még ezt a ráébredést is képes úgy kezelni, mint egy hétköznapi feladatot, amit meg kell oldani, aztán megy tovább... Ez az emócióktól három lépés távolságot tartó komornyik Sir Anthony Hopkins, elképzelni sem tudok jobbat nála, olyan árnyalt, sokszínű és elsöprő erejű alakítás, hogy ilyet azóta sem láttam tőle! Általában nem szeretem, ha az egyensúly felbomlik a színész javára ( azért van egy-két kivétel :-) ), de itt ez így volt rendben! A film végére nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, csak ültem és jártak a gondolataim, érzelmeim ki tudja merre.... Egy klasszikushoz volt szerencsém!

napok romjai - The Remains of the Day - 1993
rendező: James Ivory - szinte minden filmjében szerepel Anthony Hopkins
zene: Kazuo Ishiguro
szerelők: Emma Thompson - tökéletes, mint mindig, nélküle nem lenne ez a film az ami... Anthony Hopkins - már felmagasztaltam a leírásban, Christopher Reeve - öröm volt látni egészségesen és délcegen! James Fox - kiköpött, szigorú angol nemes
kedvenc rész: Miss Kenton és Stevens beszélgetései, csipkelődései.....
hasonló: Gosford Park  2006-ból, kicsit talán felületesebb...
ajánlás: nemcsak megfelelően morózus idő, hanem sebezhető hangulat is szükségeltetik hozzá...