Sok-sok időt vett el mostanában a filmektől a foci, de nem panaszkodom, nagyon jól szórakoztam... "Mindig a gyengébb csapatért szorítasz, mégis a győzelemre játszol..." ez nálam tényleg így működik, nem a versenyszellem tüzel fel.... A spanyol csapat tényleg egy csapat, talán nem is volt még egy ilyen összetartó, kiegyensúlyozott banda a mezőnyben. Emellett pedig nagyon helyes fiúk egytől-egyig. A döntő utáni boldogságban, amikor előkerült az a sok apró gyerek és minden apuka arca teljesen kisimult, hát azért azt még el tudtam volna nézni egy darabig. Ilyen édes pillanatokat a németektől biztos nem kaptunk volna?! Másképp néztem ezt a versenyt, mint sok labdarúgásban jártas, évszámokat, csapatokat, játékosokat, szabályokat oly jól ismerő rajongó, tudom... Nagyobb figyelmet tanúsítok egy felrúgás utáni pacsizásra, sportszerű labda visszaadásra, kakaskodó vitára, mint egy-egy jó cselre, szögletre, vagy lesre...Imádom a lassításokat, játékosokról, kispadról vagy akár a nézőkről...Mennyiben kapcsolódik egy focimeccs egy filmhez? Ezek a fiúk már nem csak focisták, pontosan tudják, hogy milyen arcot vágjanak ha a közelükben van a kamera, mikor, hogyan vitatkozzanak a bíróval, hogyan nyerhetik meg drukkereik szívét. Ezeket a "cseleket" is pontosan megtanulják. Betanult szerepeket játszanak, pontos koreográfiák alapján és köztük is van aki ugyan sztárnak gondolja magát, de teljesítménye jócskán elmarad az egójától...A játék izgalma pedig simán lehagyja bármelyik akciót, krimit, akármit... Amiben mégis különbözik, a rendezés, háttérmunka, játékvezetés, edzések a rengeteg munka után itt egy megismételhetetlen "előadást" kapunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése