Nagyon szeretem ezt a filmet. A történet ismerős lehet: egy fiatal (nagyon fiatal) kétgyerekes anyuka megtudja, hogy nem sok ideje van hátra az életéből, nem kér a kórházi kezelésekből, eltervezi ezt a kevés időt, nem mondja meg senkinek milyen beteg. Ez így nagyon szomorú és hatásvadász, de a film valahogy mégsem az! Nincs felesleges sajnálkozás, siránkozás, bőgés, amikor már nagyon lekonyulna a száj, jön egy kalóriákat számlálgató zabálós barátnő, egy édes kislány vagy mindjárt kettő, egy nagyon elvarázsolt fodrászcsaj, egy orvos aki nem néz a beteg szemébe, egy anya, aki csak panaszkodni tud, egy apa aki a börtönben ül ( az édespofa Alfred Molina ). Az egész olyan mintha máris kívülállóként figyelné családját és a saját életét is. Próbál úgy lavírozni, hogy senkinek ne hiányozzon majd, ha már nem lesz itt... Ez azért nagyon kemény! Ahogy nézem ezt a természetes, festetlen arcot mindig elfog a kétely létezik ilyen, így is lehet? A váratlan fordulat, kellemes meglepetés elmarad ez nem hollywood. Az élet megy tovább.... nélküle.my life without me - az élet nélkülem 2003
rendező, forgatókönyvíró: isabel coixet - fantasztikusan bánik az érzelmekkel! Elégia, A szavak titkos élete, Párizs szeretlek!
szereplők: Sarah Polley - ez az erős egyéniség igazán ráillet és ezt még a rezignált szinkronhang sem tudta elrontani! Deborah Harry - Ann anyja a jobb napokat is megélt egykori Blondie énekesnője is passzentos a szerepére. Alfred Molina - az apa, kicsi szerep, nagyon jó látni!! Mark Ruffalo - szeretem a figuráit, meg úgy különben is jó ránézni.... Maria de Medeiros -a fodrászlány - hihetetlen pofa!
kedvenc részek: a beszélgetések, monológok, vagyis az egész film :)
hasonló: a szavak titkos élete, nem a történet, inkább a hangulat miatt és ami utána marad....
ajánlás: őszintén nem tudom kinek tetszik még ez a film , rajtam kívül?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése