shame - szégyentelen

Végre megnéztem. Steve McQueen és Fassbender újra együtt. Az éhség is annyira felkavaró, különleges volt,  hogy nehéz elfelejteni. Nos ez a film is bevési magát az emlékezetembe, az biztos. Egy harmincas magányos férfi New Yorkban, aki minden szabad percét a szexre szánja: reggel a zuhany alatt, a metrón, a munkahelyén, a számítógépén, prostikat fogad esténként... A szex nem kielégülést hoz Bandonnak, csak egy eszköz, hogy meneküljön a valóság elől, vagy éppen segítségével érezze magát bűnösnek és értéktelennek... Aztán megjelenik a lánytestvér, aki felborítja a kirakat életet, megérinti azt a Brandont akit próbál elfelejteni. Nem ismerjük meg a sötét családi titkokat, (szerencsére), a jelenben maradunk, semmi hatásvadász, elcsépelt "megoldás" nincs. Mindez gyönyörű, hihetetlen jól megválasztott zenékkel, minden apró részletben kidolgozott, gondos háttérrel: a lakások, berendezések, a városképek, a ruhák.... A szereplőkről sok mindent megtudunk, de még többet csak sejtünk és így talán még fájdalmasabb... Fassbender alakítása zseniális - nem csak a gyönyörű, vagy legalább ízléses szexjelenetekre gondolok - az arca, a gesztusai, a teste, a tartása,  így nézni egy nőt ( a metrós jelenet ) ezt nem lehet tanulni!!! Tökéletes! Carey Mulligen pedig Sissy/a húg, nincs is szükség rá, hogy a teljes arcát lássuk, elég a fejmozdulata, testtartása, akárcsak a hangja is... Érdekes a filmben a sok hátulról kamerázott jelenet ( beszélgetés a kanapén, a metróra várakozás...), nincs közvetlenül az arcba irányítás, inkább messzebbről, mintegy távolságot tartva.

shame - szégyen(telen) - 2011
rendező: Steve McQueen - teljesen rá tudok hangolódni, nagyon kedvemre való rendező!!! Olyan témákat feszeget amik már lerágott csontok, de az ő interpretálásában valami egészen újnak látom mégis.
forgatókönyv: Steve McQueen és Aby Morganról se feledkezzünk meg, mert női lélek nélkül nem lenne teljes...
zene: Hanry Escott CSÚCS! Bach, John Coltraine, Chet Baker, Blondie, Tom Tom club, Chic,
szereplők: Michael Fassbender - ilyen könnyedén, ilyen hitelesen játszani, mintha az ő számára készült volna a forgatókönyv.... - Carrey Mulligan - van benne valami megmagyarázhatatlan melankólia, mindig mindenhol, még egy interjúban is, amiért féltem is kicsit....
kedvenc rész: az első pillanattól felkavarta az érzéseimet... Sissy dala, az igazi randevú, a metróra várakozás kalapban, a metróban....minden apró mozzanat...
hasonló film: olyan erejű volt, hogy semmi nem jutott eszembe...
ajánlás: - kifejezetten emocionális alkat szükségeltetik, ezt a filmet nem érdemes "csak úgy" megnézni, teljes embert kíván....