young adult

Ez a film vígjátékként van kategorizálva, én inkább szatírának nevezném, jó kis groteszk elemekkel. Az a korosztály akinek készült és akiket egészen jól kifiguráz nem fogja végignézni. Nem  felejthetetlen , de sok minden van  ami mellette szól, az első talán, pont a téma megválasztása. Egy fiatal felnőtt  nő, aki egyedül él, ( de szerencsére nem a trendi szingli sablont kapjuk ) ráadásul fiatal felnőtteknek szóló romantikus könyveket ír. - Ahogy ezzel az " irodalommal" bánik a film, nagyon tetszett, végre a jól megérdemelt helyre kerülnek ezek a selejtes, gagyi, gyerekes könyvek, ugyanúgy, ahogy az akciófigurákat eszkábáló 30-as férfiak is... - Minden ilyenkor megszokott kellék szerepel a hölgy életében, alkohol, pasik, egy apró öleb. A ruhák és helyszínek megválasztása sem véletlen. antiHősünk tehát fogja magát és visszaautózik szülővárosába, hogy visszaszerezze gimnáziumi szerelmét. A megváltozott körülményekről tudomást sem véve nyomul előre. És itt már tulajdonképpen sajnálom, próbálja áthangolni magát a fiatalságára,( jó kis zenékkel ) de még így sem megy. Erőlteti. Leissza magát. Szexi, aztán meg nagyon csúnya. Nehéz ebből az állapotból "fiatal felnőtt" kilábalni, legjobb kihagyni és rögtön felnőtté válni...

Young Adult - megint egy "remek"magyar fordítás - pszihoszingli 2011

rendező: Jason Reitman - Egek ura, Juno , Köszönjük, hogy rágyújtott, - olyan humorral közelíti szereplőit, ami nagyon egyedi hangulatúvá teszi a filmjeit...
forgatókönyv: Diablo Cody - Juno, Tara alteregói sorozat,
zene: Teenage Fanclub, Mateo Messina, Cracker, 4 Non Blondes,
szereplők: Charlize Theron - olyan árnyalatokat mutatott meg magából, amit még nem láttam tőle.... Patton Oswald - nem tudom, teljesen rászabott a szerep, vagy tényleg ilyen balfék? Patrick Wilson - a felnőtt.
kedvenc rész: a könyvírással kapcsolatos jelenetek, a könyvesboltban, a bárpultnál ( többször is!)
hasonló: Jason Reitman filmjei, kivéve az ördög bújt beléd...
ajánlás: felnőtteknek :))

the believer

A film egy erőszakos veréssel nyit, de szerencsére nem ez a stílus jellemzi. Az igaz történeten alapuló sztori ( Daniel Burros ) egy okos, sokat kérdező fiúról, aki egy rasszista csoport lelkes tagja lesz és főként a zsidókra szakosodik.... Kiemelkedik a többiek közül tudásával, szónoklataival, tetteket sürget... Belső konfliktusait agresszióval fedezi, érzéseit jó mélyre ássa. Ez a kettősség az élete, héberül tanítja a barátnőjét, közben neonáciknak tart előadást, meghallgatja az öreg zsidó történetét és közben magát képzeli náci tisztnek, később pedig a zsidó apának, aki ellenáll... Ábrahám története a vissza-vissza térő motívum, végigkíséri a filmet, itt kezdődik és végződik minden. Sok érdekes mondat, párbeszéd, vélemény hangzik el, amin aztán érdemes gondolkodni. A film végén megint arra a következtetésre jutottam, milyen nagy része van egy fiatal jellemfejlődésében a környezetnek, a felnőtteknek. Ha ennek a fiúnak erős, tiszteletreméltó apja van vagy a tanár, akivel vitázott olyan szellemi fölénnyel bír, ami meggyőzi a fiút, talán más utat választott volna....

the believer - a hitetlen ( inkább hívőnek lehetne fordítani..) - 2001

rendező, forgatókönyv: Henry Bean
szereplők: Ryan Gosling - nem győzőm magasztalni, jellemformálásból kitűnő! Volt más szereplő is, de szóra sem érdemes....
kedvenc részek: iskolai óra, beszélgetések, viták...
hasonló film: amerikai história x - 1998-ból, hasonló téma feketékkel, ajánlott!!!
ajánlás: antiszemitáknak és anti-antiszemitáknak

hétköznapi mennyország

Kerestem valami egészen mást mint - díjnyertes, kihagyhatatlan, művész, sikerfilm, klasszikus - és ráakadtam erre a csodára! ( bár később láttam, hogy 2005-ben jelölt volt az oscarra, de szerencsére nem kapta meg ezt a nagyon is megkérdőjelezhető elismerést!) Ilyet még nem láttam! A főszereplő, valahogy annyira taszított, hogy elsőre úgy gondoltam belenyúltam a lecsóba, de egyszer csak eltűnt ez az érzés, teljesen lekötött ez a cselekményekben nem túl gazdag, mégis hihetetlen mozgalmas film. Egy megfáradt, magányos, de sikeres, elismert karmester elvonul egy apró, hideg, északi településre, ahol egyedül szeretne lenni, de a falu lakói egész mást akarnak... Egy jól bejáratott, pontos szabályok szerint élő közösség Őt is szeretné bevonni az életébe. A kórus irányítása pont jó feladatnak tűnik. Szép lassan megváltozik mindenki, Őt is beleértve. Apró titkok, veszekedések, vallási kérdések, szerelem, házassági problémák....Minden szereplő egy külön történet, egy külön gyöngyszem. Gyönyörű film....

sa som im himmelen - hétköznapi mennyország -2004
rendező: Kay Pollak
zene: Stefan Nilsson - végigkíséri a filmet, vagy inkább a film kíséri a zenét, de van egy dal amitől az ember karján lassan feláll minden szőrszál: http://www.youtube.com/watch?v=y765gdd3rEc....
szereplők: Michael Nyqvist - homlokegyenest mást nyújt, mint az első benyomás!! A tetovált lány svéd verziójában szerepelt. A többi nehéz nevű svéd szereplő megérdemelné a neve feltüntetését, de fogalmam sincs hogy ki kicsoda. Fantasztikusak!
kedvenc rész: az utolsó 125 perc!
hasonló: itthon színházban is látható volt egy ideig, talán most is Rátóti Zoltán főszereplésével....
ajánlás: ez maga a mennyország!

shame - szégyentelen

Végre megnéztem. Steve McQueen és Fassbender újra együtt. Az éhség is annyira felkavaró, különleges volt,  hogy nehéz elfelejteni. Nos ez a film is bevési magát az emlékezetembe, az biztos. Egy harmincas magányos férfi New Yorkban, aki minden szabad percét a szexre szánja: reggel a zuhany alatt, a metrón, a munkahelyén, a számítógépén, prostikat fogad esténként... A szex nem kielégülést hoz Bandonnak, csak egy eszköz, hogy meneküljön a valóság elől, vagy éppen segítségével érezze magát bűnösnek és értéktelennek... Aztán megjelenik a lánytestvér, aki felborítja a kirakat életet, megérinti azt a Brandont akit próbál elfelejteni. Nem ismerjük meg a sötét családi titkokat, (szerencsére), a jelenben maradunk, semmi hatásvadász, elcsépelt "megoldás" nincs. Mindez gyönyörű, hihetetlen jól megválasztott zenékkel, minden apró részletben kidolgozott, gondos háttérrel: a lakások, berendezések, a városképek, a ruhák.... A szereplőkről sok mindent megtudunk, de még többet csak sejtünk és így talán még fájdalmasabb... Fassbender alakítása zseniális - nem csak a gyönyörű, vagy legalább ízléses szexjelenetekre gondolok - az arca, a gesztusai, a teste, a tartása,  így nézni egy nőt ( a metrós jelenet ) ezt nem lehet tanulni!!! Tökéletes! Carey Mulligen pedig Sissy/a húg, nincs is szükség rá, hogy a teljes arcát lássuk, elég a fejmozdulata, testtartása, akárcsak a hangja is... Érdekes a filmben a sok hátulról kamerázott jelenet ( beszélgetés a kanapén, a metróra várakozás...), nincs közvetlenül az arcba irányítás, inkább messzebbről, mintegy távolságot tartva.

shame - szégyen(telen) - 2011
rendező: Steve McQueen - teljesen rá tudok hangolódni, nagyon kedvemre való rendező!!! Olyan témákat feszeget amik már lerágott csontok, de az ő interpretálásában valami egészen újnak látom mégis.
forgatókönyv: Steve McQueen és Aby Morganról se feledkezzünk meg, mert női lélek nélkül nem lenne teljes...
zene: Hanry Escott CSÚCS! Bach, John Coltraine, Chet Baker, Blondie, Tom Tom club, Chic,
szereplők: Michael Fassbender - ilyen könnyedén, ilyen hitelesen játszani, mintha az ő számára készült volna a forgatókönyv.... - Carrey Mulligan - van benne valami megmagyarázhatatlan melankólia, mindig mindenhol, még egy interjúban is, amiért féltem is kicsit....
kedvenc rész: az első pillanattól felkavarta az érzéseimet... Sissy dala, az igazi randevú, a metróra várakozás kalapban, a metróban....minden apró mozzanat...
hasonló film: olyan erejű volt, hogy semmi nem jutott eszembe...
ajánlás: - kifejezetten emocionális alkat szükségeltetik, ezt a filmet nem érdemes "csak úgy" megnézni, teljes embert kíván....

the help - a segítség

Ez a történet, a bőrszínnel, a politikai háttérrel, amerikával van elcseszve a többi pedig nagyon jó lehetne... Megindító sztori, feltupírozva és jól belakkozva. A fekete " segítségeket" nagyon lehet szeretni. A kisemberek igaz, hiteles életét mutatják nem kis tehetséggel.  A fehér családanyák, asszonyok, lányok viszont nagyon félresikerült karakterek. Annyira idegesítő, visító, rikító egyforma mind, hogy ezt túlzásnak találtam. Talán nehezebb lett volna az amerikai nézőknek, de én bonyolultabb karaktereket képzeltem a fehérek közé, hogy ne legyen már olyan egyértelmű minden! Így talán még jobban szívembe zárnám a fekete lányokat. Valahogy úgy érzem ebből a filmből nem a lényeg marad majd meg az emberek fejében, hanem a WC, a torta és Octavia Spencer, ahogy sorban átveszi a díjakat.... Mert a "lényeg" számomra az, hogy ez több mint egy munka, ehhez szív kell, kitartás, kötődés, kölcsönös megbecsülés. Egy ilyen segítség a háznál, már nem alkalmazott, hanem családtag.... és mindez független a kortól, helytől, bőrszíntől.

the help -2011

rendező: Tate Taylor
zene: Thomas Newman - figyelemre/hallgatásra érdemes zenék a 60-as évekből...
smink, frizura: nem tudom ki volt, de nagyon túlzásba vitte.....
szereplők: Viola Davis - nekem az Ő játéka tetszett a legjobban a filmben! - Octavia Spencer - eszméletlen arca van. Ahogy meregeti a hatalmas szemeit!! - Emma Stone - még mindig nem tudom...  Jessica Chastain - az élet fájában láttam, ahol egy "angyal" volt, úgyhogy itt csak néztem lenyűgözve... Bryce Dallas Howard - a hiteles negatív figura
kedvenc rész: a "segítségek" munka közben, Aibilieen a pici lánnyal: " szép vagy, okos vagy, nagyon fontos vagy "
hasonló film: talán Viola Davisnek köszönhetően jutott eszembe Whoopi Goldberg és egy hasonló témájú film 1994-ből - Corrina, Corrina...
ajánlás:  megér egy próbálkozást!

életrevalók

Nem kell hatalmas nagy produkcióra számítani, mégis nagyon jó volt látni, hallani, érezni. Egy gazdag milliomos tolószékben tölti napjait és talál magának egy kedvére való ápolót, akinek az élete egy káosz, semmilyen szakértelme nincs, empátiája még kevésbé ( vagy legalábbis jól titkolja). Az ő barátságuk a téma, ami egy igaz történeten alapul. Láttunk már számtalan hasonlót, vagyis elmehetett volna az egész egy nagyon rossz irányba (mondjuk hollywood felé), de nem tette, inkább lenyűgözött. Driss szerepében sziporkázik ez a hatalmas fekete fiú, akinek fogsorvillantásaitól akaratlanul is mosolyra húzódik a száj. A kerekesszékben ülő Phillipe pedig, szöges ellentéte ennek az örökmozgó srácnak, mégis olyan pontosan kifejező, hogy ezt tanítani kellene az amerikai kollégáknak (és nem csak ezt...) Nehéz megfogalmazni miért is áll közelebb  a szívemhez ez a film, mint mondjuk a bakancslista? Földrajzilag biztos, bár lehet, hogy ebben több van mint gondolom.... A szereplőkkel nem lehet gond az biztos. Talán ami mindig is bajom az ami filmekkel: a dolgok nevén nevezése, vagy ha úgy tetszik a szájbarágás. A befejezés, pedig egyértelműen túl sok, itt viszont, olyan amilyen a film egésze: intelligens, megengedő, nem uralkodni akar, vagy ízlést szabni, hanem ránk bízza: tessék itt van csak ennyit akartam, a többit tegye hozzá mindenki maga ...

intouchables - életrevalók - 2011
rendező forgatókönyvíró páros: Olivier Nakache - Eric Toledano - még nem láttam az előző két filmet amit együtt csináltak, de ezután nagyon kiváncsi vagyok!
zene: Earth Wind and Fire, Nina Simone gyönyörű dala: http://www.youtube.com/watch?v=3JIKq-h3CW8
és a klasszikusok,  Bach, Chopin, Vivaldi, Rimszkij-Korszakov....
szereplők: Francois Cluzet - imádom az ilyen tehetséges fickókat, szép csendben tökéletesen dolgoznak. Nem sok filmjét láttam, de pótolom! Omar Shy - a tánc: http://www.youtube.com/watch?v=aYaUPa26DVc&feature=related
kedvenc rész: mindjárt az első autózás, galériában, az operában, a szakállnyírás.....
hasonló: már említettem a bakancslistát, de a - lélekben táncolok- története talán jobban idevág.
ajánlás: nézz francia filmeket!

My week with Marilyn

Kicsit félrevezető az előzetes a film tartalmát illetően. Nem (csak) egy hét szerelmi légyott a téma. Igaz csak egy rövid epizód Marilyn Monroe életéből, mégis sok mindent megtudhatunk belőle... Nem tartottam tehetségesnek inkább idegesítően naívnak és számító üresfejű szépségnek és most a filmet nézve tudtam csak elfogadni, hogy eltelhet bizony 400 év és ő még mindig az a nő lesz, akire a világon legjobban illik, hogy szexbomba. Sok film készült az életéről, amit azért sok homályos pont takar. Ebben a filmben nincs semmi erőlködés, nem akar dokumentálósan újszerű lenni. Aki arra vár, hogy tökéletes utánzatot lásson, csalódni fog, a hasonlóság  inkább belülről fakad a két gyönyörű nő valahogy egybeolvad és ez így nagyon jó. Egy valós személyt leutánozni könnyebb, "belebújni" viszont sokkal hatásosabb. Sok-sok Monroe filmet, dalt, fotót felismerhetünk, ezeket a mozdulatokat, nézéseket, nevetéseket, sírásokat viszontlátjuk a filmben. A zene mellett sem lehet csak úgy elszaladni, Nat King Cool, és a Monroe dalok, amiket Michelle ad elő, fantasztikusan jók! Na és a ruhák, jó volna újra divatba jönnének ezek a nőies vonalak ( karcsú, kiemelt derék, kerek mell és a popó)!

my week with marilyn - egy hét Marilynnel  2011
rendező: Simon Curtis- egy romantikus angol
író: Colin Clark
zene: Conrad Pope - gyönyörű zenék szólnak a filmben
szereplők: Michelle Williams - miatta néztem meg a filmet és nem csalódtam,sőt, nagyon szeretem a játékát, mindig olyan természetesen adja elő...ezért is féltem kicsit, hogy mennyire illik rá ez a szerep. Tökéletes volt, nem a hasonlóság, hanem amit hozzátett. Szerintem is ez volt az év legjobb női alakítása.  Eddie Redmayne - egy tehetséges fiatal srác, Kenneth Branagh - itt is, mint mindig tökéletes az alakítása, Judi Dench - abban a kevéske jelenetben is rendkívüli! - Julia Ormond - hol volt eddig ( bezzeg a kilencvenes években) és hová lett szépsége? Emma Watsont éppen csak megemlíteném...
kedvenc rész: mindjárt a bevezető dal http://www.youtube.com/watch?v=zomNR0NZ_iQ  és a szabadnap természetesen...
ajánlom: fiataloknak akik csak Warhol képekről ismerik, korosabbaknak, akik tudnak róla ezt-azt, de sosem állt közel a szívükhöz és azoknak akik akkoriban voltak fiatalok és a mai napig az ideáljuk ez a szépség...