druk - még egy kört mindenkinek - 2020

 

Thomas Vinterberg filmjeit régóta számon tartom, egészen pontosan a születésnap (1998) óta. Teljesen hétköznapi egyszerű, mindannyiunknak ismerős szinte már közhelyes történetből, olyan érzelmi reakciókat vált ki, amit nem lehet egy könnyen elfelejteni. A még egy kört mindenkinek témája az alkohol. Négy negyvenes tanár, akik nem csak kollégák, hanem barátok is össze-összejárnak és egy este elhatározzák kísérletet tesznek: alkohollal fogják megoldani a fásultságukat, kiábrándultságukat, érzéketlenségüket... mindannyian különböző élethelyzetben vannak ugyan, de valamiféle kiégettséget, beletörődést, krízist, fáradtságot élnek meg éppen. Már az első alkalom nagyot billent minden résztvevő hozzáállásán. Annyira pozitív a hatás már az első tapasztalat kész felüdülés. És mi is szépen mosolyogva besétálunk ebbe a Vinterberg csapdába, pedig pontosan tudjuk, hogy nem fog itt megállni... Hőseink persze nem elégedhetnek meg ennyivel, a kezdeti siker egyértelmű és annyira felvillanyozza őket, hogy tovább lépnek és szép lassan széthullik minden illúzió. Ez a kőkemény alkoholizmus. Fantasztikus dán színészek teszik még gazdagabbá, az amúgy is erős történetet, ezek az arcok! Csoda szép film!

felkészülés meghatározhatatlan idejű tartó együttlétre

  

 Mindig nagy elvárással és jó adag elnézéssel nézem a magyar filmeket, szeretném szeretni őket. A felkészülés... már az első jelenet tetszett, ahogy hősnőnk várja a partnerét az első randevúra, ugyan ki nem élt még át hasonlót? A csalódás önvizsgálatra készteti, amit egy pszichológusnál elmond magáról a nézőben is kétséget ébreszt. Ez a libikóka végig kíséri a történetet, nem tudjuk mi a képzelet és mi a valóság. Márta szemével látunk mindent, aki negyvenéves racionális gondolkodású, idegsebész, elhivatottsága nem hagy kétséget afelől mennyire átgondoltan, józansággal él és mégis egyszer csak jön ez a férfi - János és felfordul minden, ez az érzés kifordítja magából, nem tudhatjuk valóban átéli ezeket az eseményeket vagy csak a vágyakozás kínzó kényszere látható... Olyan jó Mártával tartani, olyan jó elképzelni,... Egy mai ízig-vérig magyar kórházban dolgoznak mindketten, így össze-össze találkoznak, kevés szó esik köztük, alig ismerik egymást. Jánosról szinte semmit nem tudunk, és mégis ez a mackós, nyugodt, félszeg férfi Márta szemében az Igazi. Ez a szerelem? Gyönyörű szép, lassú a kibontakozás ez amelyben a végéig ott marad a kérdés...

blackbird

  

Egy nagyon elgondolkodtató filmről van szó, olyan témában amiről azt hiszem nagyon kevés szó esik még közeli hozzátartozók között is, sőt ott beszélnek róla talán legkevésbé... Ez az eutanázia kérdése.  Egy hétvégére látogat haza a szülői házba a család. Persze közel sem idillikus az egymáshoz való viszonyuk, de mégis érezni lehet azt a fajta melegséget és törődést, amit egy működő család adhat. Az anya beteg, aki arra kéri férjét és gyerekeit engedjék méltósággal elmenni, mielőtt késő... Ezt már eldöntötték és úgy tűnik minden családtag elfogadta...  Susan Sarandon (74éves hihetetlen!!!) a beteg és annyira hiteles, ahogy reggel felkel az ágyból, ahogy a férjére néz, mosolyog és türelemmel vár, ahogy átöleli a lányait... A többiek is nagyon emberiek, a férj, a kötelességtudó, örökké megfelelni akaró nagyobbik lány és a fekete bárány kicsi... A döntés észszerű és  tudatos, mégis megpróbálnak kibúvókat keresni és bizonytalanná válnak. És ez így van rendjén...

esküvő után - 2019

 

A 2006-os dán remek után, újra megcsinálták ezt a csodaszép történetet.(számtalan esetben újragondolnak egy-egy filmet, amik sokszor tényleg leporolásra szorulnak és akár jobbak is lesznek mint az eredeti. Itt nem erről van szó, és akárcsak a szerzőpáros másik alkotása: a testvéred feleségét.../ testvérekből  sem lett volna erre szükség...) A forgatókönyv mit sem változott. csak megfordították a felállást és természetesen a mai trendnek megfelelően a NŐ a főnök... Kicsit azért bosszantó, hogy ezt kell nyomni minden produkcióban, mert különben megkövezik az alkotókat. Az mondjuk elképzelhetetlen lenne ma és ki is maradt a filmből ami a dán verzióban még természetes volt,: amikor a papa elviszi az ikreket horgászni a feleségét otthon hagyva mondván ez olyan "apa fiai buli, nehogy melegek legyenek"... Ahogy sok apróságnak tűnő mozzanat is változott, az esküvői szertartás, a házasságról folytatott beszélgetések, érdekes látni, hogy 13 év alatt mennyi mindent nem lehet mondani és megmutatni egy filmben sem. -Elavult már-  ezt mondják. Azt is mondják ideje ledönteni a tabukat és azt észre sem veszik mennyi újat állítanak... A film mindezek ellenére most is magával ragadott és érdemes volt megnézni, már csak azért is mert így másnap újranéztem az eredetit...

házassági történet

Igazi szerelmi történet, ami egy válásról szól. Tudom, hogy fura, de így van. Két tehetséges ember, akik szeretik egymást, van egy közös gyerekük, közös munkájuk, pontosan ismerik egymást, mégsem tudnak tovább együtt élni. Megpróbálnak szépen elválni, ami persze nem megy túl jól, mintha kicsúszna a lábuk alól a talaj... És ahogy átveszik az ügyvédek az irányítást, úgy változik a hozzáállásuk egymáshoz, sérelmeiket, hibáikat, gyengeségeiket használják egymás ellen.  Egy férfi és egy nő teljesen másképp él meg a házasságot, a szerelemet, a gyereknevelést és persze a válást is és pont ettől működik, hiszen felváltva  erősek vagy gyengék, nyugodtak vagy idegesek, elkeseredettek  vagy éppen belenyugvók. Nicole és Charlei  próbálják feldolgozni a történteket a maguk módján, de itt már nem sikerül összehangolódniuk, nem erősíti egyikük gyengesége a másikat, az érzelmek hullámvasútjában sincs közös csomópont és meg sem hallják, érzik mit szeretne a másik, még sincsenek, durva csaták, legalábbis nem a felszínen. Az egyetlen hangos, szókimondó veszekedés már a válási procedúra vége felé van ezen és az ügyvédeken kívül a film tele van szeretettel...
marrige story - 2019
rendező, forgatókönyvíró: Noah Baumbach - egyfajta terápia, azt hiszem a rendezőnek és a nézőnek egyaránt.
szereplők: Scarlett Johansson: nem a kedvencem, viszont itt Nicole szerepében, smink és kemény, lelketlen arc nélkül igazán tetszett..., Adam Driver - nagyon kedvelem ezt a nagy mackót, aki itt is remek, Laura Dern - a vérprofi - mindenféle szempontból... próbáltam, de nem lehet szó nélkül hagyni, a női oldal erősítését, ami a mai trendnek megfelelően, számomra túl hangsúlyos, manipulatív, már-már feminista, és talán pont ezért nem teljesen hiteles... mindezektől függetlenül az ügyvédnő szájába adott mondatok a film legütősebb gondolatai...
kedvenc rész: az első jelenetek, amikor mindkét fél elmondja miért szereti a másikat, az gyönyörű!!!
hasonló: Adam Driver csuda kedves filmje a Paterson, és a volt egy tánc ...
ajánlás: túl hosszúra nyúlt, de a vége mégis tetszett...

A két pápa

Nem vágytam erre a filmre különösebben, olyan - na jó nézzük meg- érzéssel ültem le elé és lám nem bántam meg. A történet Benedek és Ferenc pápa különös kapcsolatáról szól leginkább. A két egyházfő teljesen különböző, nem csak gondolkodásmódjukban, hanem az élet szinte minden területén másként viselkednek, egyetlen közös van bennük a hitük, de még ezt is teljesen másként élik meg... Mégis, vagy talán pont ezért értik meg egymást és nem ellenségként inkább támogatóként fordulnak egymáshoz. Ahogy egymással beszélgetnek és viselkednek példaértékű és megszívlelendő, azt gondolom ilyen kellene, hogy legyen egy vita a világ vezetői, politikusok és a hétköznapi emberek között is. Mert ez a fajta megközelítés sajnos úgy tűnik rég kiveszett már, mindenki csak saját magát szereti hallani... A történet persze megosztó, de az alkotók kellő tisztelettel és távolságtartással bánnak a témával és  nézővel egyaránt.
the two popes -2019
rendező: Fernando Meirelles - megérintő alkotás a brazil rendezőtől megint!!!
forgatókönyv: Anthony McCarten - nagyon szerethetővé és emberivé tudja tenni a szereplőit legyen az Churchill, Freddie Mercury, Setphen Hawking...
szereplők: Sir Anthony Hopkins és Jonathan Pryce a két színészóriás
kedvenc rész: a beszélgetések, a nyaralóban, a Sixtus kápolnában, a szobában, a helikopteren...
hasonló: az hbo-on futó új pápa sorozat nem rúghat labdába .-)
ajánlás: ateistáknak is szívből ajánlom

tolkien

Érthetetlen számomra, hogy egy ilyen kvalitású filmre szinte véletlenül bukkantam csak rá. Az életrajzi alkotások, melyek bár népszerűek mostanában, nagyon rapszodikus színvonalat mutatnak... De hát itt mégiscsak Tolkien életébe pillanthatunk bele.  A film egy igazi fiús  játékkal nyit az erdőben, ami engem rögtön megfogott, hol látni mostanában gyerekeket fakarddal, csatakiáltásokat ordítva rohangálni az erdőben??? És persze mesével, mesékkel folytatódik... Az élete persze nem felhőtlen, árva gyerekként kell helytállnia az iskolában, barátokat szerez, akikkel aztán életre szóló szövetséget köt. Ez a négy eszes fiú ámulatba ejtő.  A beszélgetéseik, a különbözőségük, az érdeklődésük és az egymás iránti szeretetük példaértékű!!! És persze a szerelem, ami megint csak mesébe illő lehetne, de persze ez nem mese, háború van, veszteségek, fájdalmak... Nem tudom készült e már film Tolkienről, de ez csodaszép lett!
tolkien 2019
rendező: Dome Karukorski - számomra teljesen ismeretlen ciprusi rendező, belopta magát a szívembe...
szereplők: az édes Nicholas Hoult - Tolkien - elhiszek neki mindent még Tündenyelven is! - Lilly Collins - Edit- a csillogó szemeivel, Patrick Gibson, Anthony Boyle, Tom Glynn Carney - a fiúk, Colm Meany - a lelkész, és feltűnik még a nyelvészprofesszor szerepében a jó öreg: Derek Jacobi is...
kedvenc rész: a fiúk!
hasonló: A.A. Milne életéről készítettek filmet, ami hasonló lehetne, de nem az! Sok-sok életrajzi film helyett nekem a holt költők társasága ugrott be!
ajánlás: fiataloknak, akik hisznek a szavakban, művészetben, vagy bármiben, amit szívvel lélekkel csinálni akarnak...

joker

Nem vagyok elkötelezett Joker rajongó, és képregény függő sem... Azt hiszem pont ezért tetszett nekem ez a film és főleg ez a figura ... Nem lehet lekezelően velejéig romlott gonosznak, vagy egy őrült beteg állatnak nevezni, hiszen Arthur egy mentálisan labilis, a társadalmi normákra tragikusan reagáló, érzékeny ember, aki alkalmi bohócként dolgozik, az álma pedig, hogy híres komikus lesz, mert a nevetés a legfontosabb elvárás, aminek meg szeretne felelni... De ez az álom összeomlani látszik, elbocsájtják a munkahelyéről, kigúnyolják, megverik, az egészségügyi gondozása is elmarad, senki sincs akire számíthat... A körülötte lévő világ pedig szinte a mai valóság tükörképe: káosz, szemét, méltánytalanság, szociális háló széthullása, a média hatalma, nincs helye a a megértésnek, az odafigyelésnek, az álmodozásnak... Kinek kell egy ilyen világ?
joker-2019
rendező: Todd Phillips - bátor elképzelés, hogy végre mélységet adott ennek a karakternek
szereplők: Joaquin Phoniex - mostanában kedveltem csak meg, itt a teljes érzelmi skálán végigtáncolt:-)
kedvenc rész: rendhagyó módon inkább ami nem tetszett: a nevetés -attól felállt a hátamon a szőr!
hasonló: Hannibál Lecter jutott eszembe az előző Jokerek nem igazán...
ajánlás: azt hiszem ez a Joker nem lesz a kedvence az igazi batman rajongóknak és Heath Ledger imádóknak sem...