jungle - dzsungel

A nyolcvanas évekbe cseppenünk, Boliviába, ahova nagy csoportokban utaznak az új élményekről, felfedezésről álmodozó fiatalok. Ahogy megismerjük szereplők múltját, világossá válik nem csak a kalandvágy, ami hajtja őket, sokkal inkább a felnőtté válás nemes fájdalma... Ez a három kedves srác, akik itt ismerkednek össze és minden apróságon elcsodálkoznak, mosolyogva nyugtázzák ezt az életformát, egy nap ajánlatot kapnak egy vadidegen, magabiztos férfitől, hogy olyan helyekre viszi őket, ahol még a madár sem járt... Az ismeretlen utáni vágyakozás legyőzi a kétségeket és nekiindulnak... A túra pedig napról napra durvább lesz. A fizikai fáradság vitákat szül, a kialvatlanság ellenségessé teszi őket, az éhség önzővé és gyanakvóvá... A vezetőjük pedig nem kíméli őket, olyan mintha egy kísérletet végezne... A tét a túlélés...
Jungle - 2017
rendező: Grek McLean - ausztrál rendező, akinek nagyon mennek ezek a történetek...
író: Yossi Ginsberg - a film megtörtént eseményeken alapul, Yossi saját élményeit írta meg...
zene: Johnny Klímek - sok és sokféle zene szólal meg, képes a szöveg helyett dolgozni...
szereplők: Daniel Radcliff -  Yossi - határozottan igyekszik kilépni a ránehezedő skatulyából, az általa választott filmek ugyanis nem hétköznapiak. Engem ugyan most sem győzött meg, de értékelem a próbálkozásait Alex Russel - Kevin, a fotóssrác, Joel Jackson - Marcus - a legkedvesebb fiú, Thomas Kretschman - Karl- a titokzatos vezető
kedvenc rész: határozottan az eleje, a túra előtti rész...
hasonló: A számkivetett, Tom Hanks, A 127 óra az édes James Franco, A visszatérő - Leonardo Dicaprio - mondanivalójukat tekintve és persze a swiss army man , amiben szintén Radcliff szerepel, vagyis inkább csak jelen van és sokkal inkább újranézhető!
ajánlás: a film izgalmas és  elgondolkodtató, de a végén felmerül egy lényeges kérdés, ami megválaszolatlan marad. És bár nagyon szeretem a befejezetlen történeteket, itt ez most nem jó így...

good time

Egy mentálisan sérült fiatalember beszélget a pszichológusával, így kezdődik a film, ebből pedig rögtön világos, hogy nem lesz ez egy sétagalopp. A következő lépés egy bankrablás, amit ez a fiú és testvére hajtanak végre. Nem sikerül túl jól! Elkapják, börtönbe viszik. A testvér pedig mindent megpróbál, hogy kihozza onnan... Ez a hajsza és rohanás, furcsa neonfényű, villogó légkör a zene vibrálása csak fokozzák a hangulatot... Connie pedig csak fut, telefonál, agyal, hogy tudná megoldani a helyzetet, nem egy szuperhős, vagy mindenre elszánt gengszter, csak a testvérét szeretné maga mellett tudni... A határozottan rossz döntések, váratlan találkozások, megmagyarázhatatlan beszélgetések követik egymást. A valóság és szürreális váltakozása hol véresen komoly, hol viccesen esendő... Aztán a kör bezárul...
good time- jólét - 2017
rendező testvérek: Benny Safdie, Josh Safdie - fiatal független rendezők, frissítő látásmóddal!
zene: Oneohtrix Point Never - nem vagyok oda az elektronikus zenéért, de ide nem tudok jobbat elképzelni!!
szereplők: Robert Pattinson - mindig örömmel tölt el, ha egy számomra érdekes színész ki tud törni egy skatulyából. Ez a fiú próbálkozott már többször is, de ebben a filmben biztosan sikerült! Remek alakítás! Benny Safdie - a mentálisan sérült fiú megformálója. ( azt hittem igazából sérült ember), Jennifer Jason Leigh - mindig furcsa filmeket választott...
kedvenc rész: a szökés a kórházból és a befogadó öreglánynál töltött idő - annyira képtelen már-már vicces...
hasonló: a 2013-as Csak isten bocsájthat meg ugrott be először, talán a látvány és a zene miatt, témájában pedig: az Akvárium, A préri urai
ajánlás: mélyre visz...

a hős

Ez a film sablonos és kiszámítható. Egy kiöregedett western színész semmittevéssel, hakni fellépésekkel,  piával és droggal üti el az idejét. És, hogy teljes legyen a kép rákos, elvált, felnőtt lányával nem beszél... Tiszta hatásvadászat az egész, csakhogy hősünket Sam Elliot alakítja és neki hinni kell! Ezek a lassú mozdulatok, a mosoly és hang, olyan hitelessé teszik, hogy már-már azt hisszük jó ez a mozi. Vannak nagyon klassz részek a filmben, kimondott és kimondatlan gondolatok, mélázások, lassú gondolatmenetek, de az egész mégsem meggyőző.... Ami mégis megmarad, ez a szikár fazon a mélabús mosolyával...
the hero - a hős 2017
rendező: Brett Haley - független filmes fiatal rendező...
zene: Keegan Dewitt - meghatározó!
szereplők: Sam Elliot - van benne valami idejétmúlt férfiasság, ami nekem nagyon bejön... Nick Offerman - úgy tűnik képes komolyabb szerepek megformálására is mostanában... Laura Prepon, Krysten Ritter, Katherine Ross....
kedvenc rész: a vers...
hasonló: a jó öreg Jeff Bridges jutott eszembe a hasonló karakter a 2009-es Őrült szívből...
ajánlás: régi-vágásúaknak....

Oscar díj 2018

Minden év elején megfogadom, hogy nem fogom megnézni az Oscart! És megint megnéztem. Van mentségem! Martin McDonagh rendezett 2017-ben (végre megint) egy szenzációs filmet, amiben a főszereplő nem más mint Frances McDormand!!! Úgy gondolom ez tényleg az év egyik legjobb filmje volt! A másik pedig nem a második! a legsötétebb óra című remek, Gary Oldmannel a főszerepben öröm ez a mozi! A szólíts a neveden is nagyon tetszett, bár sokan komolytalannak, szertelennek tartják, ami szerintem pont a film erőssége, ez a fajta játékosság, tartózkodó szemérmesség ma már eltűnőben van ( nem csak a filmekben). A legjobb film a víz érintése lett, ami egy kedves, tanulságos mese, nem több... Bár Sally Hawkins itt is tündéri, nekem a szintén 2017-es Maudie-ban sokkal jobban tetszett...  Másik kedvenc színésznőm debütált rendezőként egy szerethető történettel, Lady Bird címmel, hogy őszinte legyek nem tudom mit keresett a legjobbak között, bár a legnagyobb ellenérzést a Tűnj el című horror jelölése és díja! váltotta ki bennem, fogalmam sincs mit láttak bele!? Felbukkantak  még filmek, mint a fantomszál, amit talán Daniel Day Lewis kapuzárási sirámai miatt mellőzhettek, Spielberg új filmje a pentagon titkai, amit én a magam részéről messziről elkerültem, Mudbound, amiben a zene volt a legjobb, az én Tonya című életrajzi film, ami meglepően jól sikerült, Dunkirk, Nolan grandiózus filmje, amihez nem sikerült közel kerülnöm... És persze az idegen nyelvű kategóriában jelölt magyar film, a testről és lélekről ami végül nem nyert, de mi tudjuk, hogy egy rendkívüli alkotás.... Ez lenne a lényeges és az érdekes, csakhogy az Oscar mindig több a filmeknél, hol a melegek elfogadását, hol a feketék jogait, hol a politikai vezetés korruptságát, hol a környezetszennyezés visszaszorítását, hol a harmadik világbeli gyermekek segélyezését tartják fontosnak... Az idei fő motívum a szexuális zaklatások volt. Azt gondolom nem igazán sikerült rendet tenni a fejekben, sőt. Nem tartottam okos és következetes dolognak, hogy megerőszakolt lányokat és a csodaszép, ambiciózus színésznőket egy kategóriába sorolták. Nagy, óriási különbség van az erőszak és a szexuális zaklatás között... Azt gondolom, hogy a család (hiánya), a társadalom hibás üzeneteket, viselkedésmintákat ad a gyerekeknek. Meg kellene tanítani fiúnak és lánynak, hogy a "nem" szó mit jelent pontosan és hogyan használják! ( csak csendben halkan jegyzem meg, hogy az elvakult feminizmus zsákutca, vagy ha vezet is valahova én nem szeretnék odajutni... )