Egy ütős bankrablással kezdődik a film, amire fel kapjuk a fejünket és végig így is marad, egyszerűen magára vonja a figyelmet. Pedig a történet nem túl eredeti. A reménytelen, szomorú Texasban vagyunk, ahol szinte semmi nem változott az évtizedek alatt, az emberek biztos nem , talán csak a lovakat cserélték le autókra, de azt sem mindenki. Egy testvérpár apró bankfiókokat rabol ki, egyikük börtönviselt rossz fiú, másikuk a terv kiötlője pedig egy tönkrement farmtulajdonos, akinek nagy szüksége lenne a pénzre. A nyomozásba egy nyugdíj előtt álló rendőrtiszt és indián társa vesz részt, akik munkaidejük nagy részében ( és a mi szórakoztatásunkra) egymást ugratják.... Minden csupa sztereotípia , mondhatnánk, de ez így is működik. Nem is akárhogy. Ezek a szereplők egyszerűen zseniálisak. Mindenki! Egy-egy felbukkanó karakter csak még elgondolkodtatóbbá teszi a sztorit. A párbeszédek, pontosak és életszerűek, akárcsak a környezet, ezek a kihalt, lélektelen, hatalmas utcák, a leharcolt autók, apró szösszenetek, színek, zenék... Annyi minden van ebben a filmben, hogy újra meg kell nézni!
hell or high water- a préri urai - 2016
rendező: David Mackenzie - egyszerűen nem lehet belekötni...
zene: warren Ellis és a drága Nick Cave - nyerő páros
szereplő: Ben Foster - eddig nem is vettem észre mennyire remek, Chris Pine - végre valami! Jeff Bridges - rengeteget hozzátesz a filmhez, valami csoda! Gil Birmingham...
kedvenc rész: a két rendőr beszélgetésének minden percét élveztem, és az öreglány kiszolgálása a steakkocsmában, nagyon ott van...
hasonló: bábel, traffic mexikói epizódjai, nem vénnek való vidék, s
low west,
ajánlás: Csodálkoznék, ha ez a film díjat nyerne. Túl jól sikerült :-))
