Testről és lélekről

Újra egy magyar film! Egy nagyon szép, érdekes történet két zárkózott, magányos ember egymásra vagyis inkább magára találásáról. A valós helyszín egy vágóhíd, az ott dolgozók egyszerűségével, élő és holt hússal, sok-sok vérrel. A képzeletbeli vagyis álombeli helyszín pedig egy téli erdő, szarvasokkal és csendes nyugalommal. Valahogy annyira eredetinek,  dokumentumszerűnek éreztem az egészet, mintha igaz, valós helyzetbe cseppentem volna... A színészek játéka, ezek a hiteles arcok szinte belevésődnek az emberbe, a párbeszédek pontosak és cseppet sem tolakodóak, az állatok pedig gyönyörűek. A valóság és álom gyönyörű libikókája... Egyszerűen csodaszép...

testről és lélekről- 2016
író, rendező: Enyedi Ildikó - ez a film magáért beszél, a többi nem is érdekes....
szereplők: Borbély Alexandra - nem láttam még soha, de biztos, hogy nem fogom elfelejteni ezt az arcot!! Morcsányi Géza: visszafogott maximalizmus, Tenki Réka: remek alakítás....
kedvenc rész: az emberi, tétova találkozások...
hasonló és ajánlás: nagyon sok hasonló témájú film van, ami nem győzi a néző szájába rágni, hogy főhőse milyen hátrányos helyzetből, rossz környezetből, szeretet nélküli családból indul és ezért ilyen, amilyen és lám az amerikai zászló lobogása alatt minden jó ha a vége jó..., na ez nem ilyen film. Szerencsére!

mozart in the jungle (1-2-3évad)

Nem vagyok kitartó a sorozatnéző. Előbb vagy utóbb ráunok és aztán többet hallani sem akarok róluk, de persze itt is van kivétel. Ez a nagyon kedves, szórakoztató, cseppet sem izgalmas, vagy látványos film elvarázsolt, annyira meglepett, hogy gyorsan végignéztem az eddig fellelhető részeket ( talán készül már a negyedik évad!). Az alaptörténet a new york-i szimfonikus zenekar működéséről, mindennapjairól szól. A történet mozgatórugója egy fiatal új karmester, aki napi kapcsolatban van Mozarttal... Hatással van a zenekar minden tagjára, a leváltott és leharcolt előző karmesterre, a gazdasági vezetőre, az idős dúsgazdag szponzorokra és a fiatal kezdő oboista lányra Haileyre, na és persze rám is.... Az első évad a zenekar körül forog, megismerjük a tagokat, a nehézségeket, a mate tea pontos elkészítési módját és csodaszép zenéket hallhatunk.... A második évadban a gazdasági válság a főszereplő, hatására elég sok szó esik a pénzről, szakszervezetről és nyugdíjról, a zenekar fennmaradása a tét, közben kiruccanunk Mexikóba is, láthatunk egy klassz kis előadást a számomra eddig ismeretlen Witeszlavá Kaprálová emlékére. A harmadik évad pedig Monica Beluccié, sok áriával, nem kevés hisztériával, és a gyönyörű Itáliával.. Komoly témák is körvonalazódnak persze, a zenekari tagok élete nem könnyű, van akinek anyagi nehézségei, magánéleti problémái vannak. A boldogulás útja kőkemény küzdelem és gyakorlás, a kiemelkedő tehetség még itt is kevés.... A zene különös szeretete tartja össze őket... Azt gondoltam ez egy nagyon jól megírt történet, ami nem a közízlésnek és a mai trendnek veti alá magát azért szeretem ennyire... Aztán arra jutottam a szereplők és a karakterek annyira passzolnak , hogy azért van rám ilyen hatással. Ez mind igaz is, minden passzol a színészek, a jelenetek, a vicces, okos párbeszédek... mind fontosak, de a lényeg a muzsika, fantasztikus varázsa az ami magával ragad...

mozart in the jungle 2014-
alkotók ( a teljesség igénye nélkül): Roman Coppola, Jason Schwartzman, Paul Weitz, Tricia Brock...
szereplők: Gael Garcia Bernal:Rodrigo - tökéletes választás, csudajó játék, nagyon lehet szeretni! Lola Kirke: Hailey - ez a lány ahogyan nevet, hát az utánozhatatlan! Saffron Burrows: Cintia, csodaszép nő, Bernadette Peters: Gloria, nagyon idegesítő karakter..., Malcolm Mcdowell: Thomas, a régi karmester, szenzációs pasi, Hannah Dunne: Lizzie- a tündéri barátnő...
zene: gyönyörű zenék szólalnak meg a filmben és ha másért nem, azért érdemes volt nézni, mert kedvet kaptunk Mozartot, Beethovent, Csajkovszkijt hallgatni....
kedvenc rész: nagyon rövid egy-egy rész (kb. 20 perc), így többet kell nézni belőle egyszerre:-))
van persze egy-két felejthető epizód, de még ezt is elnézzük....

I Daniel Blake

Daniel Blake egy hatvanas, szívinfarktusból lábadozó, kétkezi munkásember, aki orvosa tanácsára, még nem dolgozhat. Igen, ám de a munkaügyi hivatal hozzáértő munkatársai mégis munkavégzésre alkalmasnak találják, így nem kap segélyt, ami a gyógyulás idején nagy segítség lenne.  Ezért hősünk elindul a bürokrácia útvesztőin... Ahol aztán elkeveredik persze, mert gondoljuk és saját bőrünkön mi is érezzük, hiába van ez az egész értünk, mégis ellenünk szól. Már az első lépés logikátlan, aztán következnek sorban: a végtelen és értelmetlen telefonbeszélgetések, a személyes ügyintéző embertelenségei, a végeláthatatlan kérdőívek, az elutasítások, a segítőkészség teljes hiánya.... Hősünk nem hagyja magát, újra és újra nekivág... Közben megismerjük ezt a büszke, csupa szív embert, aki segít a szomszédjának, lehurrogja a kutyasétáltatót a kutyapiszok miatt, odaadó barátja lesz egy hasonló helyzetben lévő anyukának, aki egyedül neveli két gyerekét... És persze tudjuk, hogy nincs egyszerű dolguk a hivatali/állami dolgozóknak sem, hiszen nap mint nap olyan emberi sorsok felett döntenek, melyek közel sem ilyen patyolat tiszták és egyértelműek, mellette pedig a saját munkájukat is félteniük kell.... Annyi, de annyi minden van ebben a filmben, ami elgondolkodtató, megfontolandó. Mi magunk hoztuk létre ezt az átláthatatlan bürokráciát?! Miért nem figyelünk egymásra? Hogy történhet meg ma Európában, hogy egy életet végigdolgozó munkásember az utcára kerüljön?? Hová tűnt az egymás felé fordulás, udvariasság, becsület, büszkeség? Miért vagyunk csurig töltve előítéletekkel!? Ezeket a kérdéseket és gondolom sok másikat is, amiket a film éppen csak megvillant: edzőcipős üzlet, virtuális valóság, hajléktalanok, munkaadó véleménye... magunkban kell megválaszolnunk...

I daniel blake - 2016
rendező: Ken Loach ( már Ő is 80 éves!!) - szinte minden filmje ( amit láttam) "alulról" mutatja a világot, nincsenek sztárok és csillogás, egyszerű, hétköznapi emberek és gyönyörű történetek: Nevem Joe, Szabad világ, Felkavar a szél, tiltott tánc, szesztolvajok.
forgatókönyvíró: Paul Loverty - csuda egy pasi, ezek a történetek a maguk tökéletlen egyszerűségében, utánozhatatlanok. És ők ketten együtt...
szereplők: Dave Jones, Hayley Squires - még nem láttam őket semmiben...
kedvenc rész: az elején még egész viccesnek és ismerősnek tűnt az ügyintézés néhány lépése... , az üzenet a falra írva, a könyvespolc, a feleség története, az utolsó levél....
hasonló: a már említett Ken Loach, vagy Paul Loverty neve garancia a hasonló filmekre!
ajánlás: amikor az ember többet vár szimpla szórakozásnál....

Krízis 6 részben

Nem vagyok sorozatnéző, de egy-egy ilyen gyöngyszemet azért bevállalok. Woody Allen még mindig meg tud nevettetni. A hatvanas évek amerikájában járunk, egymásnak feszülnek a generációk, a politika mindenki életébe beleszól, akár akarja, akár nem. Főhősünk, Sidney J. Muntzinger nagyon nem akarja, nyugdíjas író, aki éppen egy sorozaton dolgozik, pontos napirendje van, orvoshoz jár, az étkezések kiemelt szerepet kapnak, mint az idős embereknél általában, meccset néz a tévében és nagyjából ennyi... Felesége párkapcsolati tanácsadó, otthon fogadja a párokat, ezen kívül egy könyvklub tagja, amelynek összejöveteleit szintén náluk tartják. Nyugodt életükbe betoppan egy fiatal politikai aktivista, aki halálosan komolyan gondolja elveit, amiért harcolni is hajlandó.... Az idős házaspár, befogadja pár napra, és ezzel kezdetét veszi a "krízis"... Sidney kiszámítható, nyugodt élete felborul, nehezen birkózik meg a fiatal lány jelenlétével, aki megeszi  kajáját, füvezik, kritizálja amerikát, a társadalmi hozzáállást és persze Őt, fél, hogy veszélybe sodorja őket... A feleség, Kay sokkal türelmesebb, elolvassa a lány által ajánlott "irodalmat", segít neki ahogy tud... Éppen egy ismerős konzervatív  házaspár fia is náluk lakik, aki teljesen a lány hatása alá kerül, ezzel nagy kalamajkát okozva. Közben felbukkannak a könyvklubos hölgyek, a párterápiára járók, rendőrök és az ember csak azt veszi észre hogy vége...

crisis in six scenes- krízis 6 részben - 2016
forgatókönyv, rendező: Woody Allen
zene: természetesen jazz
szereplők: Woody Allen - Sidney J. Muntzinger - jó volt látni, mintha csak magamagát adta volna elő... Elaine May - nem gyakran látott színésznő, író, rendező, zeneszerző, de hatalmasat alakít, az állandó borospohárral a kezében... Miley Cyrus - hát persze friss husi, hihetetlen a beszédhangja is...
kedvenc rész: itt aztán tényleg lehetne... élveztem minden percét, de persze a vége a legjobb!
hasonló: Olive Kitteridge minisorozat is a ritka gyöngyszemek egyike, na és "Woody összes" mert ez a fajta humor sajnos kihalófélben van....
ajánlás: Woody Allent sokan nem szeretik, ezt a filmet nem csak Ő írta, Ő a főszereplő is... És igazából nem sokat változott, lehet már 82! éves, a humora, a mondanivalója, stílusa most is ugyanolyan....

Ernelláék Farkaséknál

Egy család életébe pillanthatunk be, ami akár a miénk is lehetne. Annyira ismerős a légkör, a beszélgetések, susmusok és dünnyögések, hallgatások, a gyerekek édes előadása ( mennyi hasonlót végignéztünk mi is...), hogy szinte részesei vagyunk... Olyan otthonos és közeli az egész, úgy érezhetjük, mintha ki sem mozdultunk volna hazulról.... Ernelláék egy év távollét után megjelennek Farkaséknál és nem tudni meddig maradnak, vagy mit is akarnak? ( Az a természetes fogadtatás Eszter részéről és a teljes értetlenség Farkas oldaláról annyira jellemző...) Farkas és Eszter kapcsolata is éppen hullámvölgyben van, kisfiúk nevelésében nem igazán találják az összhangot, ahogy beköltözik a másik család még több lesz a feszültség, régi és új sérelmek kerülnek napvilágra, mint bármelyik családban lenni szokott. Farkas az irányító, tudja mit kell tenni és mindig megmondja a tutit... Eszter  biztos pont, ami most megingani látszik, próbál lavírozni apa és fia, testvére és sógora és saját kétségei között. Ernella az örök útkereső, aki sohasem elégedett. Albert pedig a tipikus vesztes, egy cseppnyi (néhol kicsit több) komikus bájjal. A vitákból, ellentétekből, félreértésekből és tökéletlenségből pedig megszületik, vagy legalábbis tovább működik a család...

Ernelláék Farkaséknál -2016
forgatókönyv, rendezés: Hajdu Szabolcs -bensőséges és személyes hangvételű film.... Kalapot le!
szereplők: Hajdu Szabolcs- Farkas- a film óta sokszor hívom a férjem Farkasnak... :-))
Török- Illyés Orsolya - Eszter magabiztossága nagyon szimpatikus... Tankó Erika- Ernella és Albert - Szabó Domokos- nem lehet őket nem szeretni..., a gyerekek: Hajdu Zsiga és Lujza 
ajánlás: ezeket az érzéseket, vitákat, beszélgetéseket azt hiszem csak azok tudják igazán átérezni, akik hasonló családi állapotban vannak, vagy voltak...