apró kis hazugságok

Ezeréves baráti tárasaság készül a szokásos nyaralására, amikor egyiküket súlyos baleset éri... A többiek mégis úgy döntenek elmennek, mert "Ludo is ezt akarná" ( elég fura, gyors lélektelen döntésnek tűnik, engem mellbe vágott)...Mindenki próbálja a megszokott szerepét játszani, de felbomlik a látszat egyensúly, ami lehet, hogy csak a kórházban fekvő központi figura hiányából fakad, vagy a sok elhallgatott apróságból, amik szép lassan napfényre kerülnek.... A mindig pedáns, rendmániás Max nem tud megbirkózni, elválaszthatatlan barátja őszinte vallomásával és nagyon furán viselkedik, Eric a nőfaló nagyfiú, szép lassan rájön hibáira, Marie a csodaszép szemeivel csupa titokzatosság..., az elhagyott, nagyon málé srác pedig a ráadás. A sok vicces és érzelmes jelenet talán nagyon is felejthető, mégis van ezekben a figurákban valami ami megragad, apró mozdulatok, viták, nézések, nem mesterkéltnek, hanem nagyon életszerűnek hatnak... Többször nevettem és csodálkoztam rá egy-egy szereplőre, szituációra, ami nagyon is ismerős volt.. Azt azért meg kell hagyni a vége nem tetszik, ha tehetném nem nézném az utolsó tizenöt percet...

les petits mouchoirs - 2010
rendező, forgatókönyvíró: Gulliame Canet - ez a fiatal francia rendező figyelemre érdemes, ezt már bizonyította Senkinek egy szót se című krimivel is... Filmjeiben mindig van valami kemény, amire az ember felkapja a fejét, aztán némi romantikával, humorral enyhít, még nincs mindenben egyensúly, de nagyon emberi figurákat alkot....
szereplők: Francois Cluzet - remek színész, Marion Cotillard - a gyönyörű Marie, Gilles Lellouche - nála jobb macsót nem lehetne találni, Benoit Magimel, Jean Dujardin - igaz nagyrészt kómában fekszik, de azért a régi felvételen, nagyon szórakoztató....
kedvenc rész: apró kis jelenetek: bevásárlás, megérkezés és a slag, a fal szétverése, a hajókázás és fürdőzés, a közös futás....
hasonló:a minek nevezzelek című, szintén francia film jutott eszembe ez is egy nagyon régi baráti, rokoni tárasaság tele jobbnál jobb poénnal és remek jellemábrázolással....

csak a szerelem számít

Mellrákból gyógyuló, középkorú főhősnőnk nem az a tipikus vígjáték alany, a szituáció ami hazatérve fogadja még úgysem, aztán mégis elkezd mosolyogni az ember, a fura válaszokon, a férj nagyon idióta hozzáállásán, az arckifejezéseken és a nagyon őszinte szerencsétlenkedéseken... Egy fiatal pár esküvőjére készül a család, amit a gyönyörű Olaszországban rendeznek, hősnőnk, Ida (majdnem) itt találkozik először Philippel és ha nem is rögtön, de szép lassan megkedvelik egymást... Közben pedig zajlik az élet, megjelenik a hülye férj, az édes fiú, egy nagyon nyomulós nagynéni-anya, és a szerintem különleges szépségű menyasszony.. Édes őszinteség árad a film szereplőiből, nincsenek eltúlzott karakterek és szájbarágós beszélgetések. A kellemes egyensúly a morbid humor és a romantikus melankólia között, remekül passzol a fő mondanivalóhoz, ami nem más mint a szerelem....

love is all you need - 2012
rendező, forgatókönyv: Sussane Bier - jól áll a kezében a vígjáték is, nagyon kedvelem a filmjeit: testvéred feleségét, egy jobb világ,
forgatókönyv: Anders Thomas Jensen. hát persze, hogy Ő is...
szereplők: Trine Dyrholm-Ida- hihetelen szuggesztiv személyiség, az a fajta nő aki akkor szép amikor szép akar lenni! Pierce Brosnan - Philip- nos nekem így tetszik... Molly Blixt Egelind- Astrid- az édes, bátor lány... Paprika Steen - a kiállhatatlan nagynéni- mindent el tud játszani.... Kim Bodnia - az együgyü férj szerepét, mintha rá szabták volna...
kedvenc rész: apróságok: a citrom, úszás, anya-lánya, anya-fia....
hasonló: a mamma mia jutott eszembe, de nekem ez a film sokkal jobban tetszik, és nemcsak azért mert nem énekel Pierce Brosnan!
ajánlás: a rendező, a tőle megszokott alapossággal, minden kis apró rezdülést átad nekünk, kérdés az megkapjuk-e....