a nyár királyai

Csúcs ez a film. Nem is olyan rég azt gondoltam az egy különc srác feljegyzései kapcsán, hogy talán abba kellene hagynom a tinifilmek nézését, örülök, hogy nem így történt... Ezek a tinik, nem azok a tinik... Persze ők is keresik a saját útjukat, de nekem ez a fajta megközelítés a szívem csücske! Joe és Patrick, két gyerekkori jóbarát a felnőtté válás nemes feladata előtt áll. Megteremtik a saját világukat, egy erdei tisztás közepén házat építenek, szabályokat alkotnak, egyezségeket kötnek...Ezek a srácok vissza idézik Tom Sawyert és Huckleberry Finnt, de mégsem régimódi történetet kapunk. Ezek a srácok végre igazi tizenéves fiúk, saját gondolatokkal, tettekkel, hibákkal. És igen, ez hiányzik a mai srácoknak leginkább, a szabad játék, igen még tizenhat évesen is! Ebben a piszok szabad világban, nem hagyunk időt és teret a gyerekeinknek az álmodozáshoz, tervezgetéshez, semmittevéshez, nagy tettekhez. A fiúk, szerintem ettől lesznek majd férfiak ( nem a katonaságtól), hogy kipróbálnak mindenfélét, létrehoznak, építenek, terveznek és ha kérik segítünk nekik ebben (is).

the kings of summer - a nyár királyai - 2013
rendező: Jordan Vogt Roberts - első nagyjáték filmje! Király!
forgatókönyvíró: Chris Galette - nagyon-nagyon profi
zene, operatőr: Ross Riege
szereplők: Nick Robinson - Joe, Gabriel Basso - Patrick, Moises Arias - Biaggio, ez a három srác imádnivaló!
kedvenc rész: Biaggio mindent visz!!!
hasonló: az ezeréves magyar film jutott eszembe: a szeleburdi vakáció - nyár, gyerekek, és Ramóna....
ajánlás: szülőknek elsősorban, aztán a fiúknak, lássák ezt így is lehet, lányoknak, hogy lássák ilyen fiúk is léteznek....

12 év rabszolgaság

Nem hiába veszik elő ezt a témát újra és újra a filmesek. Még mindig van mit mondani, megmutatni. Nagyon bíztam a rendezőben, de kicsit elbizonytalanodtam a nevek: Brad Pitt, Hans Zimmer, Paul Giamatti hallatán... 12 év rabszolgaságot több mint két órába sűríteni merész vállalkozás. Mégis úgy gondolom a karakterek sokszínűsége ( nem fehér és feketére gondolok), adja a különlegességét. Megszokhattuk a témában, hogy a nagyon szerencsétlen de hősies fekete, és a szadista, embertelen fehér ellentétre épülnek a történetek. Itt ennél többről van szó. Sokféle emberrel találkozunk mindkét oldalon. De nem kapunk egyetlen kapaszkodási pontot sem, nincsenek barátok, megbízható emberek, szerelemek és egyáltalán az érzelmek teljes skálája hiányzik. Ez a távolságtartás ütött a legnagyobbat, nem a korbács / abból is van elég a filmben/.... Meg kell említenem, hogy Brad Pitt apró szerepe elengedhetetlen volt főhősünk szempontjából, de nekem elég lett volna csak a jelenléte, nagy kár a szájába adott szövegért....
12 év rabszolgaság - 12 years a slave - 2013
rendező: Steve McQueen - éhség, shame filmjei szerintem tökéletesek, igaz nem széles nagyközönségnek szólnak, nagyon remélem, hogy nem hollywood felé tart!!
író: Solomon Northup - regénye alapján készült...
operatőr: Sean Bobbit - gyönyörű képek...
zene: Hans Zimmer fülbemászó zenéje elbújhat az autentikus dalok mellett, amik talán az egyetlen érzelemkifejező eszközök a filmben...
szereplők: Chiwetel Ejiofor - Solomon - gyönyörű alakítás, Michael Fassbender - Epps gazda - gonosz, iszákos gazdaként is fenomenális, Sarah Paulson - Eppsné - ezzel a frizurával nagyon csúf volt minden nő! Benedict Cumberbatch - Ford gazda - nem tudom miért, de nekem nagyon bejön!!!, Paul Dano - Tibeats - ez a srác hihetetlen tehetséges gonosz!!! Lupita Nyong'o - a csudaszép Patsey
kedvenc rész: nehéz egy szenvedős történetből választani ha mégis kell a vége lenne az. És még egy:  Paul Dano dala ...

ajánlás: azt hiszem ez a téma soha nem évül el, mert az emberi természet semmit nem fejlődik/változik, ilyenek vagyunk ma is, sőt...

időről időre

Egy kedves film. Az első szembeötlő kedvesség a fiú, Tim személye. És a többi férfialak is pont ilyen szerethető. Igaz, sokan csak lúzernek hívják őket, nekem Ők a gyengéim. Imádom, hogy nem tökéletesek, nem magabiztosak,  bénáznak és zavarba jönnek.... Tim időutazó, amit a szerelemben próbál kamatoztatni, aztán rájön a tutira, nagyjából ennyi a történet. Ez egy családi film, édes szülőkkel, egy nagyon elegáns, de nem túl okos nagybácsival, egy csupaszív húggal és a nagy/na jó, pici/ Ő-vel. Na és végre gyerekekkel! A fiatal szerelmesek összeházasodnak és gyerekeket csinálnak!! Nem is tudom mikor láttam már ilyen filmet! Végre, nincs nyavalygás, várakozás, szeretlek is meg nem is, nyűgös kisbaba, lehetetlen szülők....Egyszerűen szerelem van, család, gyerekek, igen 3 gyerek!!!
about time - időről időre - 2013
rendező, forgatókönyvíró: Richard Curtis -javíthatatlan romantikus
zene: sokféle és nagyon klassz: The Cure, Amy Winehouse, Jimmy Fontana, Nick  Cave gyönyörű dala, The Killers, Sugababes....
szereplők: Domhnall Gleeson -eddig csak kisebb szerepekben láttam, na meg a HP-ben, de ír és rendez is... Rachel McAdams - bájos, de nekem valahogy nem sikerül megszeretnem, Bill Nighy - nagyon jól állt neki a szabadelvű apuka szerep, újra remekelt, Tom Hollander - a rapszodikus íróbarát, Lydia Wilson - Kit Kat, Lindsay Duncan - anyuci, Richard Cordery - aranypofa nagybácsi, Joshua McGuire és Will Merrick a két balfék, Tom Hughes - a rosszfiú, gyönyörű kék szemekkel
kedvenc rész: a teázások, az első éjszaka, a viharos esküvő, a ruha próbálgatás, az egyetlen aprócska szó ami felbosszantott, a második gyerek tervezgetésénél hangzott el: " elég fiatalok és gondatlanok voltunk ahhoz, hogy még egy gyerekünk legyen" azért ez lehetett volna a gondtalan szó!? Nem gondatlanságból terveztek még egy gyereket, sőt kettőt....
hasonló: szépen beleillik a sorba: négy esküvő egy temetés, bridget jones, nothing hill, igazából szerelem, rockhajó....
ajánlás: időről időre nézzük újra... 

blue jasmine

Megnéztem. Féltem, hogy ez a téma már lerágott csont és amúgy sincs benne semmi élvezetes. Woody Allen újra meggyőzött, hogy velejéig belelát az emberi természetbe és ami nekünk marhajó, ezt meg is mutatja, úgy ahogyan csak ő tudja!!! A film egy negyvenes milliomoshölgy csúfos bukásáról szól, kénytelen beköltözni húgához, aki teljesen hétköznapi, egyszerű életet él. Idecsöppen Jasmine, issza a vodka martinijét és szedi a dilibogyóit, próbál a saját lábára állni, munkát keres, tanulni akar.... Aztán szép lassan rájön, hogy ő egyvalamihez ért.... Ginger a hugica, elvált, két fia van. Újra és újra ugyanabba a hibába/pasiba esik, de mintha nem venné észre, nagyon-nagyon eltalált figura!!!

blue jasmine - 2013
rendező, forgatókönyv: Woody Allen - kortalanés korlátlan éleslátó!!!
zene: nagyon klassz, Louis Armstrong, Julius Block, és a nevezetes Blue Moon dal!
szereplők: Cate Blanchett - ilyen alakítást még nem láttam, vagy ha láttam most Ő kitörölte! Fantasztikus ez a nő mit csinál ebben a filmben, talán csak a Bábelben láttam hasonlónak, de ez felejthetetlen!!!! Sally Hawkins - Ginger - csupa derű, és remek filmekben szerepel mindig, a kedvencem, amiben ő a főszereplő egy igazán nevetős vígjáték: Hajrá boldogság/happy go lucky a címe, Alec Baldwin - kifogástalan, Andrew Dice Clay és Bobby Cannavale a két hasonló pasi - nagyon jók mindketten! Peter Sarsgard - az új nagy Ő- egyszerűen jó.
kedvenc rész: Jasmine minden mozdulata! Na jó, a többiek is!
hasonló: egyenlőre nem tudom , és nem is akarom összehasonlítani semmivel!
ajánlás: aki csak azért nem nézi meg mert fél a neurotikus nyavajgástól, ne tegye! Kár kihagyni!

mr. nobody

Senki úr életét nehéz végignézni, egyfelől nagyon hosszú, másrészt nehéz a választás.... Mert ez a film a választásokról szól, ahogy az élet. Nem éppen arra gondolok, hogy egy megszületendő gyereknek, vagy egy kilencéves kisfiúnak kellene eldöntenie, hogy megszülessen-e, vagy melyik szülővel szeretne maradni válás után, de a döntést vállalni kell, nem lehet és nem is érdemes kibújni alóla, mert a választás egyfajta szabadság, akármilyen furán hangzik, az életben hozott döntések, választások tesznek azzá, aki vagy! Nemo a választási lehetőségek kavalkádját éli/álmodja végig, néhol utópikus, néhol szélsőséges, de egy-egy megoldás/ választás mégis elvarázsol. Ki is Nemo? Egy meg nem született gyermek az angyalok előtt, egy kilencéves srác akinek elválnak a szülei, egy 118 éves öregember a jövőből, egy hosszú hajú hippi a nagyvárosban, egy mars utazó, egy tizenéves srác három lány között őrlődve, egy kifáradt üzletember a medence mellett unatkozva, egy dolgos családapa hisztériás feleséggel, norvég-mintás mellényben rohangáló sokszorosított figura....Válassz!

mr. nobody - 2009
rendező: Jaco van Dormael - belga rendező nemzetközi stábbal
zene: ahogy az idősíkok, szereplők, úgy a zene is sokszínű: Bach, Nena, Bellini, Eurythmics, Ella Fitzgerald, Buddy Holly
szereplők: Jared Leto - Nemo- gyönyörű kék szemek, még öregemberben is villognak, nekem hosszúhajú csavargóként tetszett legjobban, 16 évesen Toby Regbo,  Diane Kruger - Anna - gyönyörű, egyértelműen ő a választásom, 16 évesen Juno Temple játsza, ő is remek, Sarah Polley - Elise - kedvenc színésznőm itt sajnos csak bőg, Linh Dan Pham - Jean a harmadik... Rhys Ifans - Nemo apja - bármit el tud játszani!!! Natasha Little - Nemo anyja - ez az édes arc... Daniel Mays - a riporter - apró szerep, de ez a srác imádnivaló!
kedvenc részek: a tizenéves Nemo és Anna,
hasonló: sokan emlegetik Benjamin Buttont, én nem tudtam végignézni, a Forrást inkább...
ajánlás: mindenkinek aki föltette már magának a kérdést: mi lett volna ha?

a messzi dél vadjai

Ez a varázslatosnak, szívet melengetőnek kikiáltott film, nekem nagyon naivnak és szájbarágósnak tűnt. Persze egy kislány szájából - aki a film kulcsfigurája - simán elfogadható lenne a gyerekes mondanivaló. Ez a kislány, Hushpuppy azonban hol gyanútlan áldozat, hol pedig népe megmentője.... Érezhető és látható is a filmen a lelkesedés, szeretet, amivel készítették és lehet, hogy Amerikában ebbe a történetbe bele tudja magát élni a néző, de bevallom tőlem nagyon messzi' van. Bár nem mondom, néha néha felfedeztem némi jellembeli hasonlóságot szereplőink és itt élő, beilleszkedni képtelen emberek között, lehet, hogy pont emiatt nem sikerült részvétet, szeretetet ébreszteniük bennem...

beasts of the southern wild - messzi dél vadjai - 2012
rendező: Benh Zeitlin - első rendezése!
szereplő: Quvenzhané Wallis - azt hiszem akárki el tudta volna játszani, semmi különleges... Dwight Henry - a részeges, semmirekellő apa, szintén semmi extra....
kedvenc rész: gyönyörű képek épphogy kárpótolnak csak...
hasonló: a dzsungel könyve, csak az sokkal szerethetőbb :-)
ajánlás: azt hiszem soha nem fogom megérteni azokat az embereket, akik ott maradnak!!! és nemcsak saját életüket kockáztatják!!! A WWF szerte a világon a film mellé állt....

Disconnect

Fura dolog képernyőn látni napjaink emberét. Végez a munkájával, hazamegy és hiába van közelében, társ, család, gyerek, odakucorodik a számítógépe elé és "elvan"... vagy nem végez a munkájával, eggyé válik vele és nincs határ, nincs átmenet... vagy a gyerekek a suliban, egyfolytában a mobilokon lógnak, fel sem néznek, egymásra sem pillantanak.... Így kezdődik ez a film is, három szálon látjuk a virtuális világ nyújtotta "kikapcsolódást", srácok a suliban poénkodnak kiszemelt áldozatukkal, ami aztán tragédiába torkollik, egy fiatal pár próbálja feldolgozni kisbabája halálát és közben egyre távolodnak egymástól és ha mindez nem elég még a bankszámlájukat is megcsapolják, az ambiciózus riporternő pedig élete nagy dobására készül, de közben mintha elveszített volna valamit? ezek a történetek magukban hordozzák a változtatás lehetőségét. Még ott a remény, változtassunk!

disconnect - 2012
rendező: Henry Alex Rubin
író: Andrew Stern
szereplők: Jason Bateman - itt volt az ideje, egy komolyabb szerepnek, Frank Grillo - a szigorú apa, Paula Patton - kisírt szemmel, melegítőben is gyönyörű, Alexander Skarsgard - szépséges és meggyőző..., Andrea Riseborough - érdekes nő... Michael Nyqvist - nem nagy szerep, de jeles..  Max Thieriot, Jonah Bobo, Colin Ford, - a srácok...
kedvenc rész: a néhol már-már idegesítően részletes film a vége felé hirtelen minden összefut és nagyon gyorsan történik, itt a váratlanul lassított események alatt érzi át igazán az ember a lényeget, szerettem volna , ha itt a vége...
hasonló: témájában a Trust volt hasonló, sokszínűségében pedig az Ütközések című film 2004-ből
ajánlás:nézzünk már magunkba!