túl a fenyvesen

A film végével kezdeném. Nagyon hosszú volt és csak megkönnyebbülést éreztem. Nem jöttek az átgondolni való " tanulságok", egyszerűen vége lett és én nem bántam. Úgy ahogy azt sem bánom, hogy megnéztem, ez így elég ellentmondásos tudom, de így van. A történet egy vagány motoroskaszkadőrrel nyit, aki napról-napra él, városról városra jár, ám egyszer csak szembe találja magát az apaság kérdésével. Felmerül benne valami, eddig jól elrejtett gondoskodási vágy, ami aztán balul végződik. Itt ugrik a képbe egy kezdő rendőr, aki a maga tapasztalatlanságával botladozik az igazság és a korrupció között. Úgy érzem ez a két figura akár helyet is cserélhetne, mintha tükörképei lennének egymásnak.... Aztán hipp-hopp eltelik 15-17 év? és két tizenéves srácot látunk, akik olyan remekül folytatják a történetet, hogy nem sokáig berzenkedtem... Ha jól számolom ez három történet, szerintem ez a film gyengéje és erőssége is a sorsok összetalálkozása, egymásra hatása...

túl a fenyvesen - The Place Beyond The Pines - 2012

rendező, forgatókönyv: Derek Cianfrance - Blue Valentine rendezője, ami egy hibátlan film szerintem. Úgy vezeti a nézőt mint egy jó szülő, tanár, szeretettel kézen fog és megmutatja a lehetőségeidet: tessék találd meg a neked valót! Persze van, akinek ez sem elég!
szereplők: Ryan Gosling - megint remek, de talán ez az első film, amiben nem ő tetszik a legjobban... Bradley Cooper - végre nem " másnapos" tahót alakít, piros pont!!! Eva Mendes - gyönyörű, és a két srác akik a film legjobbjai, nem is tudom melyikük a jobb!  Dane DeHaan és Emory Cohen.
kedvenc rész: egyértelműen a harmadik, a srácok!
ajánlás: türelemmel...

transz

A csavaros történet egy Goya festmény ellopásával és eltűnésével kezdődik. Hősünket sikerül úgy fejbe kólintani ( ami egy kicsit viccesen sikerült szerintem), hogy emlékezetkiesésre hivatkozva, nincs más lehetősége, egy gyönyörű hipnotizőrnő segítségét kéri, nem teljesen önszántából persze, a híres kép előkerítésére... A szimpla krimiből itt kezd valami egészen más elő bukkanni. Minden egyes szereplő a maga gesztenyéjét kapargatja, legalábbis azt hiszi. Hol a valóságban, képzeletben, álomban, más valaki múltjában járunk éppen, keverednek, fonódnak a szálak rendesen, aztán a vége felé, amikor kezd világosodni a miért, megszűnik a varázs...


Transz - 2013
rendező: Danny Boyle - Trainspotting, 127 óra, sekély sírhant, gettómilliomos, a part,
zene: Rick Smith nevét dicsérhetjük, remek válogatás, 
szereplők: James McAwoy - sziporkázik megint, szikrázóan kék szemekkel, Vincent Cassel - hihetetlen pasi, sokoldalú, akár egyetlen filmben is rengeteg arca van ( itt is ).... és a gyönyörű hölgy: Rosario Dawson
kedvenc rész: egészen a megfejtésig....
hasonló: Danny Boyle és a forgatókönyvíró: John Hodge közös alkotásai között sok hasonlatos film van, nekem most a part jutott eszembe, mert azzal is pont így jártam, a vége már-már idegesített, de ennek ellenére remek filmnek tartom... A témához pedig Christopher Nolan Mementója /2000/ passzol, ami szintén megdolgozza a képzelőerőt...
ajánlás: nem lehet tőle transzba esni...

Mielőtt éjfélt üt az óra ( mielőtt feljön a nap ' 95 és mielőtt lemegy a nap 2004 )

Ez az a film , amit senki nem hajlandó végignézni velem, én pedig némileg értetlenkedve egyedül ültem végig, ahogy az előző részeket is...  Pontosan annyi idős vagyok mint szereplőink, (valahogy mindig pont "akkor" talált meg a három film, amikor szükségem volt rá....).  Az elvált apa kínlódásával nyit a film, nehezen találja a közös nyelvet a fiával és magában keresi a hibát, talán változtatni is akar, aztán... A házasság, gyereknevelés, művészet, szerelem, szex témája megannyi nézőpontból tárul elénk, ami egy kicsit újdonság is, hiszen az előző két filmben csak az Ő világlátásukat, lelküket ismertük meg... Ismét nem történik semmi, beszélgetnek, viccelődnek, gúnyoldónak, veszekednek... Számtalan hasonló témájú filmet láttam már, de valahogy ez/ezek a nyerő, annyira közelinek érzem ezt a párt, amiről beszélnek, ahogy mondják egymásnak, az álmaikat, a vágyaikat, ahogy egymásra néznek, még mindig....

Before Midnight - 2013
rendező: Richard Linklater
forgatókönyv: Julie Delpy, Ethan Hawke, Richard Linklater - a nem megalkuvó hármas...
szereplők: Jesse:Ethan Hawke - ez az érzékeny srác mintha csak magát adná... Celine: Julie Delpy - ez a lány az ördög és az angyal egy személyben...
kedvenc rész: a séta kettesben - mintha rácsodálkoznának egymásra (és hányszor van így!?): Jé, ez az a srác akit akkor, akibe úgy???
hasonló: túl sok van belőle, válogatni tessék!!!
ajánlás: talán egyedül vagyok a földön aki szereti ezt a három filmet és ki tudja, lehet, hogy nincs vége, várok még kilenc évet és meglátom....

Vicky, Cristina, Barcelona...

Az új Woody filmre készülődve/ Blue Jasmine /, néztem újra. Megint mást láttam benne/bele mint legutóbb. Valahogy eltűnt belőlem az ítélkezés, "címkézés" és nagyon szórakoztatónak találtam... Azt hiszem könnyen rávehetők a férfiak is az meg/újranézésre, mert ezek a csodaszép szereplők bőven ellátják őket látnivalóval, amíg mi nyugodtan álmodozhatunk.... A történet most sem eget rengető, de nagyon is szerethető, ráadásul Barcelonában vagyunk. Két fiatal lány megismerkedik egy bohém, szenvedélyes művésszel / mi is lenne más?!/, aki felrúg minden szabályt, felborítva az ő életüket is... Ez a férfialak a legnagyobb meglepetés ( nekem legalábbis), ilyen karizmatikus, erős, férfit még nem láttam Woody filmjeiben. Nem tudom, hogy ez Javier Bardemnek köszönhető-e? mindenesetre több mint meggyőző! A nőalakok, mint mindig finomra hangolva, ahogy azt már a mestertől megszokhattuk...

Vicky Cristina Barcelona - 2008
rendező, forgatókönyvíró: Woody Allen
zene: nagyon klassz!!!
szereplők: Vicky: Rebacca Hall- nekem ő is nagyon tetszett, a fiúknak inkább a többiek!!!, Cristina: Scarlett Johansson - ez a naív ösztönnőstény nagyon megy neki, és Maria Elena: Penélope Cruz - egyszerűen gyönyörű, Juan Antonio: Javier Bardem - a FÉRFI
kedvenc részek:  a házaspár vitái, szenzációs!!!
hasonló: ?
ajánlás: férfiaknak is....