maradj

Ezek a fotók a falon.....

Sokat halogattam az ismétlést, mert attól féltem már nem lesz rám hatással, arra gondoltam, elég nekem az amit elsőre kaptam... Mert vannak ilyen filmek is, pont az az erősségük, hogy nem lehet tiszta fejjel értelmezni, inkább csak érzelmileg hatnak...
Egy fiatal pszichiáter Sam Foster próbál megmenteni egy öngyilkosságot tervező fiatal fiút. Henry Letham /Hamlet anagrammája!!!/  művészettörténetet tanul, de egészen sajátos módon értelmezi. Impulzív, szókimondó, őszinte fiú olyan elemi erővel hat pszichiáterére, hogy lassan egybeolvadnak... Minden találkozásnál egyre távolodik a kézzelfogható valóság, szürreális képek, ismétlődő események, megfejthetetlen szereplők követik egymást...  Nehéz szóban visszaadni a hangulatot, amit a film áraszt magából. Gyönyörűen szerkesztett pillanatképek, vágások, ismétlések, helyszínek és a zene tökéletes összhangot és teljes egyediséget adnak. Akinek fontos, hogy egy történet kerek legyen, nem fog csalódni, ( ami nem biztos hogy elsőre hihető), mert a végén, a leges legvégén összeáll a kép...

stay - maradj - 2005
rendező: Mark Forster - én Pán Péter, Papírsárkányok...
zene: Asche&Spencer  ez a meditatív zene pontosan illeszkedik a témához!
szereplők: Ryan Gosling - egyértelműen ő a csúcs! Ewan McGregor - Ő is remek, mint mindig. Azt hiszem ők ketten együtt a film lelke! Naomi Watts - nagyon szeretem a játékát, nincs benne semmi mesterkélt..
kedvenc részek: Henry minden mozzanata, (a gyűrű, a Brooklyn híd, a festmények, Tristan Reveur a festő, aki talán csak fikció?!)
hasonló: Mulholland drive, D.Lynch filmje jutott eszembe, nem csak Naomi Watts miatt!
ajánlás: nem adja magát könnyen, de megéri...

kalandorok

Igazi meglepetés! Nagyon jót tesz egy filmnek, ha szinte semmit nem tudunk róla előre. Így ült le a család és remekül jól szórakoztunk. A történet egy utazásról szól. Először apa és fia kelnek útra a nagyszülőkhöz Erdélybe, itt aztán a nagyapa is csatlakozik a fiúkhoz. Utaznak és utaznak, bár a célállomás egyre jobban elhalványul. Az utazás során részeg román rendőrrel "találkoznak", egy lerobbant autós hölgynek segítenek és egy cigányvajda segítségére is rászorulnak... Ezek az epizódok azért nem tűnnek olyan eredetinek inkább közhelyesnek és elcsépeltnek, de mindezt feloldja ez a három kedves, delejes Elekes! Generációk között egyet ugorva úgy tűnik jobban érti egymást unoka és nagyapa és ez így van jól. Aztán csak magára talál az apa is...

kalandorok - 2008
rendező: Paczolay Béla -dokumentumfilmes, reklámfilmes háttérrel...
zene: kistehén tánczenekar - már az első taktusnál elvarázsolt, ismertem ezt a dalt, de nem tudtam, hogy filmzene is. A szövege pedig, akár a film forgatókönyve is lehetne. Nagyon-nagyon klassz, magyar film, magyar szereplők, magyar tájak, magyar zene, kell ennél több??!!
szereplők: Haumann Péter - zseniális színész, ez az arc, ez a hang, felejthetetlen, nagy öröm látni bármilyen pici szerepben is, itt pedig egyenesen imádni való! Rudolf Péter -  kiköpött Elekes Géza... Schruff Milán - még életemben nem láttam sehol, de itt kifejezetten tetszett! Pogány Judit, Bánfalvy Ági, Kovács Lajos, Csomós Mari....
kedvenc rész: a három huncut az autóban! "pihenés" a rendőrrel az autó mellett, tetőcsomagtartó felszerelése...
hasonló: a jó kis Kusturica filmek jutottak eszembe....
ajánlás: sokkal-sokkal jobb, mint egy menő amcsi vígjáték!!!

olasz nyelv kezdőknek

 Hétköznapi kisváros, hétköznapi lakói, hétköznapi életüket élik, néhol nagyon abszurd (mondhatnám dán ) humorral fűszerezve is életszerű és szeretnivaló. Nincs egy kiemelt szereplő, mindenki egyformán fontos és hiteles. Az újonnan érkező lelkész, saját veszteségével és félszegségével birkózik, a szállodai munkatárs, az impotenciájával bajlódik, a vendéglős, aki agresszíven utálja a vendégeit, a fodrásznő a beteg anyjával kínlódik, az ügyetlen eladólány, aki mindig mindent leejt és egy-két öreglány, akik nem hiányozhatnak egy kisváros életéből. Minden egyes ember külön történet... Az olasz tanfolyam, a közös pont ide "menekülnek" hőseink, mindenki másvalami -valaki elől... Ez az összetartó kapocs, itt történik minden, ami tulajdonképpen nem sok, mert a történet nem izgalmas, eget rengető. Egyszerűen és üdítően jó....

italiansk for begyndere - 2000

rendező, forgatókönyvíró: Lone Scherfig - egy lányról, egy nap, wilbur öngyilkos akar lenni, red road - minden filmjében a borotva élén táncikál: a nyomasztó és nyálas között vagy a szentimentális és fájdalmas között lavíroz úgy irányít, hogy pontosan telibe talál!

szereplők: Anders W. Berthelsen, Anette Stovelbaek, Peter Gantzler, Ann Eleonora Jorgensen, Lars Kaalund, - ezek az arcok, igazi tálentumok! Lehet, hogy nem szépek, hibátlanok, pont ezért kedvelem őket ennyire!

kedvenc rész: inkább kedvenc szereplőm volt: a vendéglős srác Hal-Finn...

hasonló: a hétköznapi mennyország című svéd remek jutott eszembe, a történet nagyon hasonlít, és mindkettő kedvenc!

ajánlás: ínyenceknek

veszélyes vágy

Már az elején elbizonytalanodtam, kell ez nekem? Aztán dr. Jung meggyőzött, hogy igen. A történet Sigmund  Freud és Carl Jung levelezésén és Sabina Spielrein naplóján alapul, ragaszkodik a valósághoz, talán pont ettől nem éri el azt a hatást, amit vártam. Egy lassú folyású, régimódi történetet, elfojtott érzelmekkel, némi szexualitással fűszerezve. Az emberi természet két ellentétes oldalát nem képekből, inkább beszélgetésekből, álomfejtésekből, levelek narrációjából ismerjük meg. Egyetlen neurotikus beteget sem látunk felgyógyulni, kivéve Sabinát, akinél szintén nem ismerjük meg a terápia részleteit?! ( elfogadom, talán kicsit meg is könnyebbülök, hogy nem kell végignéznem...,  mégis van némi hiányérzetem). Ami mégis a film mellett szól a szereplőgárda. Első helyen Viggo Mortensent kell említenem, Freudként, ebben a visszafogott karakterben, sétapálcával a kezében is megállja a helyét: ahogy az első közös vacsorán Junggal beszélget, vagy megemlíti zsidóságát, az apró csipkelődő, vicces megjegyzései, fenomenális... A második helyen Vincent Cassel áll, nagyon hálás szerepben: Otto Grossként a "sötét oldalt" formálja meg teljes valóságában, csúcs! A svájci  nyárspolgár Carl Jung szerepében pedig Fassbender, akinek, talán kicsit elfogultan, mindent elhiszek... Keira Knightley alakítása jó, én mégsem vagyok elégedett vele, talán az orosz, zsidó jellemvonások, vagy a szenvedély nem jött át, valami hiányzott belőle! Sabina Spielrein személye túl hangsúlyosnak tűnik a két nagy gondolkodó férfi mellett, de könnyen lehet, hogy még  ennél is erősebb hatással bírt kortársai felett... Cronenberg a film rendezője, akit a horror mesterének is hívnak, teljesen más hangsúlyt, mondanivalót,"töltetet" ad ennek a történetnek, nem egy szimpla életrajzi filmről van szó....

Dangerous Method -2011
rendező: David Cronenberg - légy, karambol, gyilkos ígéretek...
szereplők: Keira Knightley - egyszer nem elég, aztán meg túl sok....!? -  Viggo Mortensen, még ebben a kötött, nagyon határozott szerepben is megtalálta azt a kis rést, hogy magából is beleadjon! - Michael Fassbender - az elfojtott érzelmek, az a kettősség ami a szerepében rejlik rendkívül jól áll neki!!! Vincent Cassel - szinte ördöginek mondanám, hihetetlenül tud lavírozni a nagyon sötét és a szikla erkölcsű karakterek között!!! Sarah Gadon - Jung feleségeként nem sok vizet zavart, viszont orosz tragikának beválhatott volna!?
kedvenc rész: Feud minden jelenete, Jung és Otto Gross beszélgetései...
hasonló: Cronenberg korábbi filmjeit említeném, amiket sci-finek és horrornak kategorizálnak ugyan, mégis van bennük "lélek"....
ajánlás: ?

rém hangosan és irtó közel

Egy kisfiú meséli el a történetét. Elveszíti az édesapját, aki nélkül nagyon-nagyon magányos, nem tudja pótolni senkivel... Megismerhetjük ezt a különleges, okos, szerteágazó tudását átadó apát és megértjük az űrt , amit a fiúban hagyott. A kissrác egy idő után úgy érzi  kezdi elfelejteni, így kapóra jön egy különleges feladat, ami miatt új és új emberekkel, családokkal ismerkedik, győzi le szép sorban a félelmeit. Különös barátságba keveredik egy némaságot fogadott öregúrral, és szép lassan elengedi a halott édesapját. Persze itt-ott dadogós a történet, az anyuka alakja például nagyon halovány, aztán ott a nagyi!? és egy-egy monológ Oskar ( a kisfiú) szájából is túlzásra sikeredett, de ezek ellenére nagyokat bőgtem többször is. Nem mellékes, hogy az időpont 2001 szeptember 11. Ez a fiú pedig sok mindent kimond, elkiabál, amit sok gyerek, családtag, bárki szívesen kiadott volna magából ott és akkor... Jó volna hinni, hogy amit a film szeretne mondani, igaz! Az emberek tényleg közelebb kerültek egymáshoz, nyitnak egymás felé, segítenek egy ilyen fura fiún, egy ilyen tragédia után???

Extremely Loud and Incredibly Close - 2011

rendező: Stephen Daldry - órák, felolvasó, Billy Elliot, nem akármilyen filmek!

író:Jonathan Safran Foer - nem olvastam a könyvet...

szereplők: Thomas Horn - remek alakítás, vagy testre szabott választás, Sandra Bullock - ezt a karaktert  nem igazán értettem, egy ilyen férfi és egy ilyen gyerek társa és mamája nem lehet ennyire " szürke"! ( ami a végén azért ki is derül, de akkor már, nekem késő...) Tom Hanks - az inspiráló apa szerepében is meggyőző, és nem utolsó sorban a nyolcvanhárom éves  Max von Sydow - fantasztikus, az öreg néma szerepében, Ő marad meg leginkább az emlékezetemben....

kedvenc rész: az apa-fia beszélgetések, a Black keresés az öreggel...

hasonló: Billy Elliot egyértelműen- ez a fiú is más mint a többi....

ajánlás: szülőknek, nagyszülőknek és leendő szülőknek, akik tudják, hogy egy gyerek zajong, kérdez, idegesít, és érzelmi ( és ha minden jól megy, értelmi ) befogadóképessége határtalan....